Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

A nagyanyját húsvétkor látta utoljára, betegen feküdt az ágyban, és keveset beszélt. A városban, ahol a maga világát éli, Morvainak alig jutott eszébe Öregmama: ebbe a környezetbe nem illettek bele a falusi dolgok, az otthoni emlékek. Hétköznapi gondjai irányítják az ember gondolkodását, ezek határozzák meg a (képeket, amelyeket fantáziája szül. Öregmama csak mint lehetőség élt Morvaiban, adottság, mely alkalomra vár, hogy felszínre törjön, elfoglalja gondolatait, és birtokába vegye érzékeit. S az alkalom eljött, Öregmama halott. S hogy meghalt, az unokája újra felidézte, és vele foglalkozott. Akkor eszmélt rá, hogy van, amikor már nem volt. Halálával érte el, hogy még egyszer — utoljára — fölébe Ikerült, s ő engedelmesein alávetette magát szigorú egyénisége varázsának, és elismerte azokat az értékeket, amelyeket Öregmama vallott életében. Amikor az állomásra indult, a vil lamo s on, s később az állomáson és a vonaton még nem érezte azt az erőt, melyet Öregmama (képviselt, s a vonat egyre -gyorsulva már a külvárosban futott, az új lakónegyeden túl, és még mindig neim érezte, mert nem tudott még elszakadni a lusta, kövér galamboktól és a Nagyasszony aggodalmaitól. Már a ibarna porréteg alatt fuldokló vegyi üzemet is elhagyta a vonat, de ő még mindig nem 'érezte meg lelkének azt a részét, mellyel a nagyanyja ajándékozta meg. Először az jutott eszébe, hogy párhuzamot kellene vonni Öregmama és a Nagyasszony között; öregségükre mindkettőjük élete nyugtalanná és céltalanná vált, de aztán mégsem vonta meg a párhuzamot, nem elemezte a két asszony életének hasonlóságát és ellentéteit, nem kutatta lázongó Öregségük közös vonásait, mert a gyors kiért a Mátyusföldre, az agyonperzselt augusztusi mezőre, és Galánta táján Öregmama, kapával a vállán, megjelent a tarlók felett. Senki más nem láthatta, hogy ott vain, és felhők úsznak át a homlokán, semmi akadályba nem ütköznek közben, átúsznak rajta, és újak jönnek a helyükbe. Morvái látta, -hogy leszegett fejjel kapálni megy, bizonyára a szőlőbe, szüret előtt bekapálja, mert mest fél nap alatt elszárad a kivágott gyom, és a tőkék alja tiszta lesz. Még azt is látta Morvái, hogy a cseresz200.