Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

lombosodó díszfa még csupaszon állt. Gyönyörű tavaszi idő volit, csalk Széplakyék lánya sírt, bogy mi lesz a zongorával, és mi 'lesz velük, és a fegyveresek kiabáltak, olyan durván, ahogy a háború közvetlen okozóira kell kiabálni azután, ho,gy elvesztették a háborút. S mindez egészen valószínűtlennek tűnt fiel abban a csodálatos tavaszban, de a batyuik azt bizonyították, hogy valóság, s a kiürített (kocsmahelyiség is ezt bizonyította, ahol tömegszállást kaptak hosszú heteikre. De> egyelőre .még csak a hídon vonultak, és a pontonhíd rugalmasan ingott alattuk... Teljesen nyilvánvaló, hogy ön magyar nemzetiségű, és az állam sürgős érdeke megköveteli, hogy ön azon a hídon távozzon szülővárosából, amelyen a tankok jöttek a városba, amelyen a szabadság érkezett a városba ... — Ősszel ideköltözhettünk, Kömerékkel közösen kaptuk ezt a házat, az udvart, a régi lakója megszökött az oroszok elől, nem tudom, ki lehetett. Akkor már a városba is bemehettünk, a villánk új lakója közben minden bútorunkat eladta, kikergetett, amikor elmentünk hozzá. Régimódi, nehéz bútoraink voltak, olcsó pénzért adta el, mert nem tetszették neki, modern bútort akart. Egy jóindulatú szomszédunk néhány koronáért .megvette tőle' ezt a kiét képet, és visszaadta nekünk. Sosem tudtuk meg, hogy a lányunk zongorája lbová került. Morvái újra megnézte a belső fényekkel ragyogó leányarcot, aztán a bajuszos fiatal férfira nézett, és groteszk gondolata támadt. Elképzelte, ahogy az ötvenéves elnehezült férfi hozza a városon át a két képet, aggódva, hogy elveszik tőle, szinte szökteti a fiatal ilányt. A történet komolysághoz mérten tiszteletlen gondolat volt, de nem tudott tőilie szabadulni. Egészen sötét volt már odakünn, az éjjeliszekrényen hangulatfény égett, s a Nagyasszony (fotelba vesző alakja árnyéknak tűnt fel, mert a fény a háta mögött világított. így lényét most a hangja képviselte, mely betöltötte a kis szobát: érdes köveket ostromló, panaszkodó hegyi patak. Egyszóval a konok és kitartó jellemű Széplaky ötven-egynéhány éves korában megszöktetett egy szűz lányt és legy várost... Az ötvenes évek elején á középiskolá12 Szabadesés 177