Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

volt az igazi gondtalanság és nyugalom. S ez most hasonló ahhoz. Mine'k tervieket készíteni, úgyis minden elébe jön; az anyagbeszerző ijesztő lába lidércnyomásnak tűnt fel, rossz látomásnak, mely nem is volt igaz, csak a szorongó lélek rajzolta oda a fehér lepedőre, kivetítette magából, a legmélyéről, ahol a sosem látott halottak és rémek vannak eltemetve; s most mindez szertefoszlott, a látomás nevetségessé silányult, a feketerigó egyre füttyentgetett, és Körnerék kakasa peckesen sétált három alázatos tyúkja körül. A szobájában levélpapírt vett elő, és levelet írt Török Ilonának: Drága Ilonái Rég várt leveledet megkaptam, és jelmelegedett lélekkel olvastam kedves soraidat. Örülök, hogy szépnek találtad a prágai éjszakánkat, valóban nagyszerű volt, és bennem is maradandó emléket hagyott. Azt írod, talán a jó sorsod hozott az utadba, bevallom, én is csak köszönni tudom a véletlennek, hogy megismertem tiszta lényedet. Az ember csak jár a nagyvilágban, nyugtalanul keres, sokszor maga sem tudja, mit akar, és oly kevés igazi lelki értéket talál. Ügy érzem, benned sok olyan értékre leltem, mely boldoggá tehet, ha meg tudom szerezni magamnak. S én ezekről az értékekről nem mondok le, megszerzem őket, ha te is úgy akarod. Ezért kérlek, őrizd meg lelkedben emlékemet, maradj jó és tiszta, s én egyszer majd jelentkezem, és akkor majd mindennel elhalmozlak, amit férfi nőnek nyújthat, hogy boldog légy, és én is boldog legyek. Sokat gondolok rád. Morvái Megcímezte és még egyszer elolvasta a levelet. Ravaszul fogalmazott, 'kétértelmű levél volt, egy kissé hazug, de egy kissé igaz is,, az élet dialektikája érvényesült benne. Török Ilona is szimbólummá nőtt az 'életében, a védtelen egyszerűség és elérhető vágyak szimbólumává, Kőrösstné ellenpárjává, nem volt olyan izgató, varázsa nyugalmat őrizge150.