Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

— Csehországban jártam. — Karlovy Vairyban ,is? — Karlovy Varyiban .is

... Most feszültséget látott az asszony arcán, és Morvái tudta, miért jelent .meg vonásain az a szigorú kifejezés. Gyorsan tovább beszélt, ihogy nevetségessé válása időpontját kitolja (későbbi, alkalmasabb pillanatra. Arról beszélt, hogy végre komoly munkája és lakása van, s ez nagyszerű érzés, a biztonság kiváló dolog, a Nagyasszonyról és ligetfalusi fellegváráról is mesélt, .meg a lusta galambokról, melyek a testi és szellemi eltunyulás élő példaképei. Bőbeszédű ravaszsággal igyekezett elodázni a veszélyt mindaddig, amíg Zsuzsa azt neim mondta: — A múlt héten válaiml idétlen alak felhívott Karlovy Varyból, s utána nem jelentkezett. Tíz percig hallózott a férjem, és ipokolba küldte az illetőt. — Igen, igen — morogta .szemlesütve Morvái —, vannak ilyen lehetetlen alakok, 'hülye tréfákkal bosszantják embertársaikat, és rongálják az idegeiket. — Nem imaga volt? — Én voltam... — vallotta be szomorúan. — De hát miért nem szólalt meg? — Nem mertem ... Az asszony felkacagott, aztán elkomolyodott, és megkérdezte: — Miért hívott fel, ha félt? Erre aztán Morvái végképp nem tudott válaszolni, s úgy vélte, hogy akkori lelkiállapota önkritikus elemzése helyett jobb lesz, ha előveszi az üvegmalacot; a sárga üvegállatka •bután szimatolt a levegőbe, ahogy az asztalra tette ... Édes kis malacka, kiáltott fel elragadtatva Zsuzsa, és Morvái úgy érezte, hogy igazi nővel találkozott, akit az érzékei és az öntörvényű női ösztönök irányítanak, és semmilyen helyzetben nemi tagadja meg önmagát. — Kedves magától, hogy rám gondolt — fogta meg egy pillanatra a kezét, mintegy véletlenül érintette meg, egy hirtelen érzelmi hullám következményeképpen, és azonnal elengedte, de ez is elég volt ahhoz, hogy felkavarodjanak 233.