Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

v 1 Ligetfalun, a Mártírok utcája tízes számú épülete földszin­tes, hegyes fedelű ,családi Iház, még az elrendezése is a fa­lusi parasztházakra hasonlít; két lakóház között .keskeny udvar, alig három méter széles, s az utcáról zöldre festett fakapun át léphetünk az udvarba. A kapu állandóan zárva van. Ahogy belépünk, a kis udvar néhány méteres szakaszon kövezett és tisztán tartott. (Egy leander, szemetesvödör, la­pát és seprű, egy faláda és egy rozsdás kerékpár áll az ud­varon. A kerékpár gumiabroncsaiban nincs levegő, kopottak és repedezettek, a megállíthatatlanul vénülő közlekedési eszközt láthatólag évek óta nem használták. Bálra egy masz­szív faajtó, itt lakik özvegy Széplákyné, jobbra a másik, nem kevésbé masszív ajtó, Itt laknak Korner ék. Hátul a rövid udvar télikertszerű, üveges faépülettel zárul, mely összeköti a két lakóházat, mondhatnánk, a két szomszédvá­irat. A télikerten ablakos ajtó, belül egy kerti asztal, néhány .könnyű szék, örökzöld és galambok. A galambok az aszta­lon és a székeken ülnek, s ha megzavarják őket, abbahagy­ják a tollászkodást, méltatlankodva röpködnek a szűk he­lyiségben, és veszélyeztetik az alkalmatlankodó szemét. Éjszaka itt alusznak, nappal sem röpülnek messzire, mert Széplákyné kenyérmorzsával és a nyugdíján vásárolt mag­vakkal leteti őket, s a tökéletes kényelem hatása a fizikai erőnlétükön lis .meglátszik: lusták és kövérek, alig totyognak napközben, és utódokat kelletlenül, kötelességszerűen nem­zenek. A télikerten átmenve az udvar továbbfolytatódik, és nagy rendetlenségbe, ésszerűtlen zűrzavarba torkollik. A földön horpadozott meszes vödrök hevernek, egy rozsda­128

Next

/
Oldalképek
Tartalom