Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

tejre hasonlított, és nem volt benne semmi az égvilágon, íze kellemes és erős, azt mondják, a legtáplálőbb leves a világon, folyékony életerő: osztrigát is kellene ennem, gondolta, de azt nem talált az étlapon. — Leves után? — állt meg felette a pincér. Tekintetével végigfutotta az étlapot, és lilyen ételt talált: Beefsteak ä la Maison. Hanyagul mondta: — Bifsztek ä la Maizon . . . A pincér szenvtelen arca nem mozdult, de amikor a széles oszlop mögött álló .kollégája mellett ment el, Morvái felé intett a fejével, és hallhatóan azt mondta: imaizon ... S erre Morvái szájában megkeseredett a teknősbékaleves. Az isten verje meg ezt a világot, hogy jön a karikás ostor és a teknősbékaleves közös nevezőre, egy személyen belül; azt az átkozott francia szót, azt a maisont, bizonyára mezónnak kell ejteni, és nem niaizonnak... Mineik neki egyáltalán a lakosztály, -miért nem tűnik innen a fenébe, szép kis maharadzsa meg pénzes philadelphiai bigámista, annyi szent... Maizon, mondta a pincér, és feléje intett a fejével, az arcát nem látta, de bizonyára undorítóan gúnyos volt, és a másik is megbámulja, mint egy elvadult polinéziai teknősbékavadászt. A váratlan és kétségbeejtő helyzetet nem tudta másképp megoldani, mint hogy mogorva ábrázattal váraikozott, és később elkeseredetten rágta a bifszteket, és vérben forgó szemmel sandítgatott a pincérre; ha még egyszer feléje int, 'hogy maizon, letépi a osokornyakkendőjét és összetapossa. S ahogy elfogyasztotta az ebédet, azonnal fizetett, és 'baklövését helyreütendő, öt korona borravalót adott a pincérnek, a zsebébe dugta, de az csak morgott valamit, és meg sem köszönte. Na megállj, te csirkefogó, vacsoránál még találkozunk .. . A derűs város felvidította a sértetten elrohanó exmaharadzsát, élvezettel járta a fenyvesek között terjeszkedő város utcáit. Lám, köztársaságunk legelőkelőbb fürdővárosa. A fürdőnegyedben nyitott pavilonok alatt csöveket látott, melyekből bőven zubogott a [gőzölgő gyógyvíz, a sétányon, a falba épített csapokból csorgott, ingű j jas férfiak és (könynyedén öltözött nők szívócsővel ellátott, lapos porcelán 120.