Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

sóháznak hívták ezeket a szobákat — anyja fekete ruhákat porolhatott, és hófehér gyolcsingeket rakosgatott az ágyakra. Kedveskedve átkarolta a vállát. — Jöjjön, édesanyám ... virágszálat keresnek a gyerekek, és ebben a házban csak maga lehet a virágszál! .. . Anyja elmosolyodott. — Szép virágszál vagyok én már az őszülő 'hajammal.. . A fiatalember átkarolva tartotta anyját, és a szoba állótükrében egymásra nevettek. Átmentek a konyhába. A három gyerek jó és ihasznos ügynek kijáró buzgalommal 'locsolta a kölnivizet az asszonyra. Öt Ikoronát kaptak fejenként. S ahogy megkapták a pénzt, máris az ajtó felé igyekeztek, (húsvét hétfőjén drága minden perc, sietni kell. Amikor ő ilyen kölyök volt, két üveg kölnivízzel indult neki a falunak, sorra vette a szomszédokat, rokonokat, jó ismerősöket, és az is megtörtént, hogy a többi gyerekkel olyan házakhoz is bement, ahol azelőtt sosem járt. Nemsokára bejött az apja, frissen borotválva, az orra me'Ilett, a füle alatt és a nyakán fiinorn szappanhabcsíkok fehérlettek, arca érdes és rézvörös volt, jókedvűen megkérdezte a fiát, hogy mi lesz az öntözéssel. Nincs kölnivizem, meg nem is tudnék hová menni, nincs leányismerősöm a faluban, akit megöntözhetnék ... Apja bólintott: Férjhez mentek a lányok, a fiúk megnősültek, egyedül maradtál a veled egyidősek közül... Öntött a pálinkából, összekoccintották poharukat és ittak. Morvái érezte, hogy a belső hőerőmű energiája növekszik, és a hőhullámok a feje felé tódulnak. Kellemes érzés! Nem is baj, hogy nincs se kölnivize, se leányismerőse, itt vannaik a szülei meg a terített asztal, és minden, ami rajta van ... Kétszer jöttek még gyerekek, és azok is a virágszálat követelték, nevetett rajtuk, az Igyekezetükön és a komolyságukon, és egyet se ismert közülük, mert azóta születtek vagy nőttek fel, amióta ő elment a faluból. Csak a gyerekek szüleit ismeri, de azokat is csak legényekként meg leányokként, fogalma sincs róla, ki kivel házasodott össze azóta. 11