Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

pedig a bensőjében feszül, melynek már alkotó része, amely őbenne teljesedik ,ki, sajnos, ez nem olyan érdekes, mint az előbbi, a külső világ, mert sakkal zártabb és szűkebb és ismertebb, az unalomig ismert már... Kettő után ment 'haza. Kétszáz korona elszámolhatatlan kiadások formájában oda az útlelőlegből, holnap feltétlenül továbbutazik. 4 Egy hét alatt keresztül-kasul beutazta Nyugat-Csehországot, kisvárosi szállodákban lakott, és takarékosan élt; járt egy mechanizált sertéstenyésztő-telepen, hosszú sorokban, alacsony fehér barakkokként húzódtak a sertésólak a határ közepén, az anyakocák és a süldők óljai, ezekkel szemben egy tucatnyi, hegyes tetejű házikó, a kanok lakosztályai, ijesztő ábrázatú, fajtiszta legények, a kondások olyan fonott szíjostorokkal hajtották őket az anyaállatokhoz, mint amilyen neki volt gyerekkorában. Tudna vele pattintani? ... — kérdezte a kondás, és ingerkedve mosolygott... Miért ne? ... A skondás hitetlenkedve csavargatta a fejét, és ő elvette tőle az ostort, megforgatta a feje körül, és szakszerűen csördített vele. Nahát, ámult a kondás, ezt sem hittem volna, és meghívta az ostorpattogtató szerkesztőt a lakására, megvendégelte valami pancsolt pálinkával. Aztán járt a pilseni Škoda Művekben, ahol három éve, az érettségi után tervezőként brigádoskodott, a hatalmas hidraulikus prések most is olyan könnyedén nyomták össze az emberderéknyl, izzó ingotokat, és a megmunkáló-csarnokban tizenöt méter hosszú hajómotor-főtengelyeket esztergáltak. Chebbe is eljutott, a köztársaság nyugati határállomására, szürke kisváros, beült egy vendéglőbe, és olcsó rumot ivott sörrel, takarékoskodnia kell, mert az útielőleg ijesztően megfogyatkozott, és most van a legtávolabb Pozsonytól, hazai méretekben szinte a világ végén ... A szomszéd asztalnál egy csapzott hajú, harminc év körüli tökrészeg nő motyogott. Ugyan, anyámasszony, mondta inekl magyarul, 8* 115