Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

gatott. Utána keringő következett, s a dobos rekedten éne­kelte, hogy „elültettem egy liter bort, és majom nőtt 'ki belőle", aztán a kicsi és csinos vadászra került a sor, aki vállára akasztja puskáját, és siet az erdő felé. Majd várat­lanul ütemes, bár kissé lassú csárdást kezdett a zenekar, közelről sem olyan pattogót és frisset, mint a cigányzene. Kacagva táncoltak az emherek, esetlenül forogtak, és akkor a tömeg közepén egyszerre szabad térség keletkezett, egy derékszíj nélküli katona ropta ott szilajul és eltökélten a csárdást, cifrázta, csapkodta a bakáját, és a táncosnője úgy pipiskedett előtte, mintha a menyecsketáncát járná. Megtapsolták okét az emberek, amikor abbahagyták, és a katona verejtékező homlokát törölgetve asztalhoz vezette a lányt. Morvaiban egy pillanatra felötlött, hogy odamegy a katonához, megismerkedik vele, és megkéri, hogy a kö­vetkező csárdást táncolják négyesben, mint valamikor, a pajtákban harmonikaszóra rendezett alkalmi mulatságo­kon. Aztán elvetette az ötletet, de nem tudta, miért —, elve­tette minden Indokolás nélkül. Népmulatság volt hát a zenés kávéház forgataga, melyben a közvetlen jókedv és a kacagás viszi a ifőszerepet. S ilyen környezetben Morvái nem tudott Imit kezdeni 'önmagával. Szerencsére a csárdás után tangó következett. A trombiták szenvedélyesen búgtak és rikoltoztak, mintha elfelejtették vo'lna a kacagást, s egyszerre nyögni és sóhajtozni kényte­lenek, a fényeket is tompították; összekoccintották a po­harukat, és ittak, aztán Török Hona belekarolt Morvaiba, lementek a parkettre... Morvái magához szorította a lányt, mozdulata természetes és parancsoló volt. A lány, mint aki megsejtett valamit, váratlanul azt mondta: — Nagyon jó itt... de nem kellett volna maradnom. — Miért... miért nem kellett volna maradnod? — Állát felemelve kényszerítette, hogy a szemébe nézzen, de az nem felelt, állta a tekintetét, aztán lehajtotta és vállába fúrta a fejét. Sokáig szótlanul táncoltak. Szünet következett, a zenekar letette 'hangszereit. Kézen fogva mentek vissza az asztalihoz, és ifenékig itták a poha­rukat. A lány aztán gyakrabban és többet ivott, -mintha ma­100.

Next

/
Oldalképek
Tartalom