Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

III 1 Az utcán egy részeg tántorgott, s a fiatalember — Morvái — érdeklődve inézte, ahogy le-letér a köves útról, meglódulva a patak sřeíl

é bukdácsol, és hirtelen megáll, visszahőköl a veszélytől, .mely egy váratlain fürdő lehetőségeként leselkedik rá. Nézte, ahogy nehézkesen és bizonytalanul átmegy a kis hídon, és eltűnik egy ház kapuja mögött. Ismerte a részeget, és nevethetnékje támadt, amikor arra gondolt, hogy a derék földi, aki egész életében ivott, öregségére sem tagadta meg magát, reggeli kilenc óra, és már részeg. Hűvös a húsvét, éppen csak a tavasz előjeleit hozta magával. A szerényen fénylő napra ragyogóan fehér, bolyhos szélű felhők úsznak, és eltakarják előle a világot. Ilyen ragyogó felhőket csak tavasszal hömpölygetnek a szelek a falu felett. Az erős szél 'hevesen mozgatja a patakparti akácok csupasz ágait. A kopasz ágak egymáshoz súrlódnak és nyikorognak, néha nagyot roppannak, a szél szabálytalanul ismétlődő rohamokkal támadja őket. Az alvég felől -már cigánymuzsika hallatszik, elmosódik, majd fel-felcsattan a szélzúgásban. Kezükben kölnivizes üveggel gyerekek járnak házról házra, eltűnnek a kapuk mögött, s néhány perc múlva újra előbukkannak. Csoportba verődnek, és gondterhelten számolgatják az öntözéssel keresett pénzüket. Legények mennek az úton, kiskabátban, hajadonfőtt. Néha percekig egész néptelen az utca, az emberek a terített asztalok mellett üldögélnek. A kigombolt inggallérú, mellényes fiatalember az egyik íház előtt állit. Az utcaajtó kőoszlopának támaszkodott, és elgondolkozva nézte a pénzüket számolgató gyerekeket. Amikor a gyerekek és legények befordultak a házak élé és eltűntek a kapuk mögött, s egy időre újra üres lett az utca, bement a konyhába, és megállt az asztal 9