Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban

hatóságok által előírt egy kaptafára illő egyöntetű és minden közszellem ­ha ugyan itt szellemről egyáltalán beszélni lehet - lebeg ideálként. Az infekció mind a fizikai, mind a pszichikai világban néha a legegészsé­gesebb természetet is megtámadja. Nem csodálható tehát, ha fogékony ta­lajra talál ott, ahol szinte tűrhetetlen szenvedések folytán a szervezet elle­nálló képessége lecsökkent. Úgyhogy érthető, hogy még oly intelligens és önérzetes nemzet - mint amilyen a német - millióit is holmi „Gleichschal­tung" jármába lehetett kergetni. De lehetetlen, hogy Goethe nemzete ily szellemi kényszerzubbonyt sokáig nyugodtan elviseljen. Az emberiség történetében látjuk, hogy az ellentétek követik, úgyszólván szülik egymást. Ma mindenütt túlhajtottan előtérbe tolják az állam és a vele összefüggő intézmények érdekeit az egyéniség rovására, aminek visszahatása el nem ma­radhat, és amely esetleg oly erős lehet, hogy - mint Rádl mondja - az embe­rek kérdezni fogják, vajon az állam egyáltalán megérdemli-e azt a figyelmet és tekintetet, amellyel vele szemben az emberek viseltetnek. 9 2 Az államnak, mint az emberek életét szabályozó egyik keretnek, nem az a feladata, hogy béklyót rakjon szellemi életünkre. Túlnőttünk már a rendőr­állam kisdedóvói rendszerén, amely pórázon akar vezetni minden legkisebb szellemi megmozdulást is. „Az emberi életnek mélyebb értelme van - mondja Rádl -, mint hogy az csak holmi politikai átalakulások eszköze legyen." 9 Amint a reformáció küzdelmeiben is abból az alapelvből indultak ki, hogy a polgár lelkiismereti szabadsága primer jelentőségű, éppen úgy fog majd utat törni magának korunk nagy átalakulása folyamán is az a meggyőződés, hogy a közélet, tehát a politika és az állam tulajdonképpen alárendelt jelen­tőségűek, hogy az állam az egyénért van, és hogy minden államalkotmány természetellenes és erőszakos, ha nem az egyének morális öntudatán ala­pul. 9 4 Belátjuk, hogy az államférfiaknak nehéz a helyzetük és hogy sokszor a presztízskérdést sem hagyhatják figyelmen kívül, mert nem privát személye­ket, hanem államokat képviselenek, amelyeknek tekintélyét kell óvniok. Ám meggondolandó, hogy embereket képviselnek végeredményben, azoknak a jövőjéről, javáról, sőt életlehetőségéről van szó. A világ népei hatalmas és eddig soha még nem létezett átszerveződési fo­lyamatokon mennek át. A világnak mind a gazdasági, mind a politikai szer­vezetét teljesen át kell formálni. Itt nem lehet apró-cseprő foltozgatási kí­sérletekkel az időt vesztegetni és pepecselni, amikor szédületes iramban ro­han körülöttünk és velünk a világ. A tempóhoz nekünk is alkalmazkodnunk 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom