Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban
nemzetiségünk csak úgy gyarapodhatik, ha számunkat szaporítjuk, s folytonosan a legnagyobb féltékenységgel küzdünk felsőbbségi állásunk mellett: vegyék fontolóra a múltnak keserű tapasztalatait, legyenek józanok és méltányosak, ne hagyják megkövesülni keblökben azon ellenséges hangulatot, melyet szültek nemzetiségi villongásaink, gondolkozzanak, és bontakozzanak ki minden régi előítéletekből. Ismételten még egyszer, mondjunk le örökre azon szándékról, hogy nemzetiségünket a többi honunkban létező nemzetiségek rovására terjesszük... Belterjesen kell működnünk nemzetiségünk erősödésén, és abban keresni fennmaradása és gyarpodásának egyedüli biztosítékát, amiben az valóban fekszik. Ne csüggedjünk, hanem bízzunk önmagunkban, és emeljük nemzetünknek összes anyagi és szellemi értékét: ebben - és semmi különös óvszerben, eszközben - rejlik egyedüli biztosítéka nemzetiségünknek." Csodálatosan a jövőbe látó bölcs, a szívhez és az észhez egyaránt szóló prófétás szavak voltak ezek. Olvasva azokat, úgy hangzanak most, több mint két emberöltő után, kaotikus korunknak faji és nemzetiségi gyűlölségtől telített beteges légkörében, mint valami elsüllyedt más világból felénk szóló, intő utolsó üzenet. Ez volt mindig a magyar liberalizmus álláspontja - mondja Jászi Oszkár. - Semmi beolvasztási, semmi magyarosító törekvés, hanem az érzelmekben való egyesítés politikája azonos jogok és kötelességek alapján, a nemzetiségek szabad kultúrfejlődésének biztosításával. Bizonyos, hogy a magyar reneszánsz nagyobb alakjai hívei voltak ennek az irányzatnak, és hogy a nemzetiségi törvény becsületesen kodifikálta is ezeket az elveket. 3 4 Deák Ferenc ezt mondja: „Ha mi a nemzetiségeket megnyerni akarjuk, ennek nem az az útja, hogy őket mindenáron megmagyarosítsuk; hanem az, hogy velük a magyar viszonyokat megkedveltessük." 5 Abban a kérdésben, hogy egy szerb színház kapjon-e segélyt a budapesti Nemzeti Színház mellett, a képviselőház 1868. évi nov. 14-i ülésén Deák Ferencnek az volt az álláspontja, hogy ha nincs elég pénz a szerb színházat is segélyezni, akkor inkább a magyar se kapjon. 3 6 Kemény Zsigmond a Pesti Hírlap 1861. évi jan. 1-jei számában kifejti, hogy „a Vojvodina visszacsatolása már el van határozva, de azért az ottani rumán, német és déli szláv nemzetiségek nyelvöket nem fogják a községi, városi és megyei tanácskozás és törvényhozás termeiből kiküszöbölve látni." ?7 Kossuth Lajos pedig az emigrációból a következőket üzente: „Mit tegyenek nemzetiségök biztosítása és fejlesztése érdekében egy különféle nyelvű állam lakói? Azt, amit vallásos érdekeik fejlesztése és biztosítása céljából tesznek. Tár73
