Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

kilépett a magyar lelkiség köréből, és egyúttal a csehszlovák lelkiséget vette fel, minden statisztikai szemfényvesztés ellenére asszimilálódott magyarnak számít. Az új etnikum lelkisége nemcsak egyes tettekben, hanem egy állandóan jelen lévő lelkiségben nyilatkozik meg, mely mindent csehszlovák szemmel néz. Nézetei történelmi, politikai, kulturális és minden egyéb téren teljesen azonosak a csehszlovák lelkiség véleményével. Az átalakulás akkor a legteljesebb, amikor az asszimilálódás áthatotta az érzelmi szférát is. E folyamat részeseit a magyarságnak azon 22 %-ában kell keresnünk (az Anschluss és a német aktivisták átpártolása óta a szám jóval kevesebb lett), amelyből az aktivizmus politikai voksai összetevődnek. Körülbelül tehát 140 ezer ember van az ilyenfajta asszimilálódás lehetőségének kitéve. Magánszámítások alapján 20 000-re tehetjük azoknak a számát, akikben a nemzet teljes kicserélődése megtörtént, annak ellenére, hogy statisztikailag magyaroknak számítanak. A szám annyival növekedik fontosságában, hogy legújabban a rosszul értelmezett katolicizmus is anyagot szolgáltat a lelki aszzimilálódásnak (a Šrámek-párt csáppolitikája, melynek hű tükre például az Érsekújvár és Vidéke című lap katolikus kultúraktivizmusa, mely állandóan nemzetiségen felül álló katolikus politikai párt megalakítását propagálja). Az asszimilálódás kérdése a csehszlovákiai magyarság fennmaradása szempontjából óriási fontosságú. Pusztító sikereivel csak a legteljesebb gazdasági és kulturális szervezettségben birkózhatunk meg. Egyet pedig a kisebbségi sors különös intelmeképpen sohasem szabad szem elől téveszteni: a magyarság nemzetbiológiailag erős és ellenálló, s nem a statisztikai számok szemfényvesztése dönti el a csatát, akár pozitív, akár negatív értelemben, hanem a lelkiség kérdése. A legveszélyesebb terület és a legnagyobb erő titka ott fekszik, ahová külső machinációk nem juthatnak el: a lelkiség és az öntudat mélységében. Jegyzetek: 1 Zákon proti útisku a na ochranu svobody shromáždění. Legfőbb rendelkezései: Mindenki, aki állásánál, helyzeténél, anyagi vagy egyéb oknál fogva másvalakinek a fölérendeltje (tanerő, igazgató, gyám stb.), és ezen helyzetét arra használja fel, hogy alárendeltjeit valami testi vagy lelki cselekvés elvégzésére vagy elmulasztására rábírja, büntetendő. Ez a rendelkezés a sztrájkszabadságot nem érinti. 2 14 községben 75 százalékos magyar lakosság mellett nincsen magyar iskola, csak szlovák elemi. Léva, Ungvár és Rozsnyó évek óta várja a magyar gimnáziumot. 3 Ekkor hullt ki a magyarságból 216 000 izraelita vallású, legnagyobb részük: 150 588 zsidó nemzetiségűnek vallotta magát. A zsidó vallásúak túlnyomó része azelőtt magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 61