Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

gyelemben részesülnek. így alakul ki lassan az önmegtartó és hatalmas védelmi bástyákat emelő magyar pozitivizmus, távol a negációtól és távol a csehszlovakizmus aktivista vizeitől, mint az asszimiláció elleni harc hatalmas fegyvertára. A gyakorlati szervezkedés tettein kívül hogyan szállhat szembe a magyarság az asszimilálódás rémével? Milyen erőforrásokra támaszkodhatik? Az összefüggő földrajzi helyzet nagy és eddig fel nem ismert előnyt nyújt. Révay István számításai szerint 759 20 %-kaI bíró magyar községben 1921-ben 627 452,1930-ban pedig 606 547 magyar élt. A veszteség tehát 20 905 lélek. Ehhez hozzászámíthatjuk a négy várost is, Pozsonyt, Kassát, Munkácsot és Ungvárt, mert teljes kulturális súlyukkal és gazdasági hátterükkel az összefüggő magyar tömbbel vannak kapcsolatban. Ezekben a városokban az 1921ben kimutatott 44 513 magyar lélekszám 1930-ban 40 454-re csökkent, azaz a veszteség 4095. E veszteségszámokban megtalálhatj uk a tényleges asszimilálódás áldozatait. A szláv vidéken 66 552-ről 34 459-re szállt le a magyarság száma, viszont a 32 093 lelket kitevő veszteséget inkább a reasszimiláció rovására kell írnunk, mert hiszen szórványokról van szó, ahol a nyomás sokkal kisebb. Az összes felsorolt számot egybevetve teljesen jogosult az a felfogás, hogy a magyarság nemzetbiológiailag nagyon erős, és minden szervezetlensége ellenére is hatalmas ellenállási felületet képvisel. A magyar vidéken, ott, ahol a helyzeti magyarok körében lelki ellenállást nem találva terjedhetett az asszimilálódás ragálya, a magyarság erős ellenállóképességéről tett tanúbizonyságot. Sőt az asszimilálódás statisztikai számát, az említett 20 905 lelket is nagyrészt máshol kell keresnünk, mint az etnikumból való tényleges eltávolodásban. Általában nagy szerepet játszott, hogy az 1930-as népszámláláskor bevezették a cigány nemzetiséget; a cigányok az 1921-es népszámláláskor többnyire magyarnak vallották magukat, és egyes vélemények szerint az 1930-as népszámláláskora magyar lélekszám csökkenését nem utolsósorban a cigány nemzetiség kreálása okozta. (1921-ben 8478, 1930-ban 32 209 volt a cigányok száma.) De a cigányok csak papirosveszteséget jelentenek, mert az új etnikumba nem olvadtak bele, sőt legnagyobb részük még nyelvileg sem távolodott el. Viszont a másik nemzetiség, amelyet - a statisztika tanúsága szerint - a magyar nemzetiség gyengítésére vezettek be: a zsidó nemzetiség, ez valóban asszimilálódási folyamatot indított meg, mert a zsidó nemzetiségűek nagyrésze el is szakadt a magyar etnikumtól. Ez a veszteség viszont nem az 1930-as népszámlálásnál érte a magyarságot, hanem mindjárt 1921-ben 3, amikor a zsidók 15 000 lélek kivételével elhagyták a magyarságot. A statisztikai aszzimiláció számlájára kell írni azt a veszteséget is, amit a magyarság az „állampolgárság nélküli idegenek" személyében szenvedett. 59