Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Révay István: A demográfia tükrében

rületrész akkor sem éri el nyelvterületünk 10%-át (csak kb. 7%-ot). Föld­rajzi tekintetebn tömbterületünk csupán egyetlen helyen szakadt meg (Kas­sa alatt), s bár még egy szakaszon (Balassagyarmat Ipolyon inneni kataszteri területéből alakított Tót-Gyarmatnál) teljesen leszűkült, szélessége a nyu­gati területrészen 55, középszakaszán 30, a keleti részén pedig 35 kilomé­ternyire is kiszélesül (hossza 800 és egynéhány km). Ez a 788 helység által alkotott tömbterület tökéletesen tömör kisebbségi terepet is képezett, mert mindössze 23 nem kisebbségi jellegű községet zárt magába, melyek 13 szi­getet alkottak. Nincs itt hely nyelvhatárunk aprólékos kijelölésére, csupán nagyjából fu­tunkvégig rajta. Nyugatról kezdve: Pozsony, Vereknve, Eberhard, Cseklcsz, Németgurab, Egyházfa, Nagymácséd, Galánta, felette Vága, majd Vecse, Tardoskedd, Érsekújvár, Besenyő, Pózba, Verebély. Verebélytől két hosz­szabban kiszögellő félsziget nyugat felé: az alsó végpontjai Kisbér és Nagye­mőke, a felsőé Gerencsér és Lédec. Verebélytől tovább Kiskoszmály, Kálna, Léva, Bori, Deménd, Egeg, Palást, Csáb, Bátorfalu, Nagyzellő, Jelsőc, Lo­sonc, Pinc, Rimaszombat, Pádár, Deresk, Gice, Csetnek, Kőrös, Csúcsom, Rozsnyó, Jászó, Nagyida, Migléc. A folytonosság itt megszakad, és Kassa vá­rosa, valamint a tőle keletre fekvő 7 kis nyelvsziget képezi a folytatólagossá­got. A második tömbterület azután Szlovákújhely felett Mihályinál indul. A folytatólagos nyelvhatár: Mihályi, Csarnahó, Imreg, Szürnyeg, felette kiszö­gellés Hardicsáig, majd Szürnyegtől Deregnyő, Bajánháza, Tarnóc, Ungvár, Császlóc, Helmec, Csomonya, Barkaszó, Fornos, felette Munkács, Beregúj­falu, Salánk, Királyháza, Gödényháza. Ez volt kezdeti kisebbségi nyelvhatá­runk, és nagyjából ez a mai adatok szerint is. A 8 Kassa környéki nyelvszigeten felül eredetileg még 12 kis nyelvszigetet számláltunk, nagyrészt közvetlenül a nyelvhatár felett. Négyet Nyitra vidé­kén a két verebélyi kiszögellés közelében (1. Királyi, 2. Alsószőllős, 3. Eger­szeg, Lajos, Vicsáp-Apáti), egyet Rimaszombat felett (Likér), egyet a Her­nád völgyében (Korompa), kettőt Ungvártól keletre (Baranya és Rákos), vé­gül négyet Máramarosban (1. Visk, Handal, Bustyaháza, 2. Técső, Kerek­hegy, 3. Aknaszlatina, 4. Gyertyánliget). Ezek közül az 1930. évi népszámlá­lás négynek szüntette meg kisebbségi jellegét (Alsószőllős, Likér, Korompa, Baranya). De lássuk, micsoda változásokat mutatnak az 1921. és 1930. évi eredmé­nyek a nagy nyelvterületi részeken. Fentebb már láttuk, hogy nyelvhatárun­kon 34 helység vesztette el kisebbségi jellegét. E helységek elosztódnak a nyelvhatár különböző szakaszaira, csoportosan csak Érsekújvártól északke­letre (Szemerénél), Lévától keletre (Horhinál) és Jászó környékén (Stósz­38

Next

/
Oldalképek
Tartalom