Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

szlovák lányt megöltek. Hiába magyarázta a magyar kormány, hogy a hibát a szlovákok követték el, hatóság elleni erőszak és kihágás volt az eset, ott maradt a vádló halott a két nemzet között. A pozsonyi Esti Újságban az esettel kapcsolatban épp Esterházy Lujza írt fulmináns cikket, amelyben tiltakozott az egész kisebbségi magyarság nevében az ilyen módszerek ellen, amelyek alkalmasak arra, hogy egyrészt téves megvilágításba helyezzék a magyar államot, másrészt a tradíciós szlovák-magyar barátságot bontják meg. (A sors iróniájához tartozik, hogy a nagysuránvi szlovákok többek közt azzal vettek maguknak elégtételt, hogy 1939-ben a szlovák rendőrség tudtával megtámadták a melléjük álló s velük tartó Esti Újság szerkesztőségét és kiadóhivatalát Pozsonyban, és azt teljesen szétrombolták, halálos fenyegetésben tartva a lap egész személyzetét.) Később a magyarországi szlovákok helyzete törvényes keretek közt rendeződött, amiben nem kis érdeme volt éppen a Szlovákiában maradt magyaroknak és vezetőiknek. A magyarországi szlovákok politikai szervezetet, Budapesten napilapot kaptak, amely a háború alatt Pozsonyban és Szlovákiában a legolvasottabb szlovák újság volt, mivel a magyar sajtócenzúra jóval enyhébb volt, mint a szlovákiai, és iskolákat minden fokon, könyvkiadásuk volt, s megteremtették a közművelődés, a szlovák egyházi élet, a sportolás stb. intézményes biztosítását is. A Magyarországon megjelenő szlovák könyveket a pozsonyi szlovák sajtó is elismeréssel fogadta, ahogy minden a priori magyarellenesség dacára is sokszor kénytelen volt elismerni a magyar tudományosság, a publicisztika új hangját, mely határozotan értékelő magatartású volt a szlováksággal szemben, helyet adott a szlovák irodalomnak a magyar műfordítások között, kiemelte a szlovák alkotást a rádióban is, sőt Kassán olyan magyar évnegyedes irodalmi és tudományos szemle jeleni meg Új Magyar Múzeum címen, melynek állandó szlovák irodalmi melléklete is volt. A Felvidéken pedig épp az egykori csehszlovákiai magyar képviselők és értelmiségi vezetők voltak azok. akik számtalan esetben segítséget nyújtottak a szlovákságnak, önzetlenül, s kiállásukkal, utánajárásukkal biztosították szlovák intézmények és iskolák megmaradását is. Losoncon és Léván például. Mi sem szembetűnőbb ezen a téren, mint az, hogy a mai csehszlovák népbírósági gyakorlat, amelynek első számú célpontja a magyarság, nem talált az egész országban számba jövő vétket a szlovákság, a csehek vagy a Csehszlovák Köztársaság ellen. Mindezt a magyarság általános magatartásának, emberies gondolkodásának és nem fasiszta felfogásának révén érthetjük csak meg. A viszályt, mely az őrjöngő nacionalizmus egyik létalapja két nemzet között, a magyarok minden erővel kiküszöbölték. Erre mutat még távolabbról az anyaországi magyarság magatartása is, nem az uralkodó osztályé, mely szerencsétlenül pusztulásba vitte a német szövet280