Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

sek: a társadalom értékítéletei ebben az állapotban nem a „jó", az „igaz", a „tisztességes", az „erkölcsös" irányelvei szerint igazodnak, hanem elsősorban az osztály jól megfontolt gazdasági és materiális érdeke befolyásolja azokat, s ezek érdekében minden áldozat előtt hajlandó szemet hunyni. A „nemzet"-fogalom az osztálytársadalomban puszta keret lesz (külső ismérve az anyanyelv vagy az állampolgárság), tartalom nélküli szólam, sőt legtöbb esetben hasznosítható eszköz, melynek „szent" leple alatt az egymással tülekedő osztályok takarni tudják erkölcstelen, egoista, kizsákmányoló törekvéseiket. Ez az osztályokon kinövő társadalomszemlélet csak ideig-óráig jelentheti a társadalmi egyensúlyt. Ez a harcra beállított társadalmi szervezet csak addig állhat fenn, míg a gazdasági és társadalmi feszültség nem éri el maximális határát: és ekkor feltartóztathatatlanul megindul a bomlási folyamat, az individualizálódott társadalom teljes széttöredezése, a társadalmi forradalmak és anarchiák kora. A tömegek forradalma, amint Jósé Ortega y Gasset írja. Kérdés ezek után, melyik az a társadalmi képlet, mely felé a múltból kiábrándult Európa társadalmai szemlátomást közelednek. E kérdésre a polgári individualizmus hirdetői vagy egyáltalán nem, vagy csak tagadással felelnek. Ők a mai társadalmi képletben a kiforrott és egyedül elfogadható emberi lehetőségeket látják. Vagy azt felelik: az individualizmus került veszélybe, az egyéni szabadságot fenyegeti romlás. A teendő tehát éppen az egyéni szabadság megóvása, hisz ezen keresztül a társadalom békéje is biztosíttatik. Ezt halljuk a „túlsó partról". Mi viszont már tudjuk, hogy Hume tévedett: a társadalom nem pusztán „egyénösszeg", nem „egyének aggregátuma". Jelentősége sokkal mélyebbre tekint, és sokkal tágabb. Élete sokkal szervesebb, és csakis akkor élhet, ha e funkciót a szerves munkamegosztás törvényei szerintvégzi. Mi tehát a társadalomszemlélet, mely felé törekszünk? Az előbbi liberális társadalomszemléletnek éppen fordítottja, mely a társadalmat nem az egyénen keresztül nézi, hanem a közösségen át az egyént. Alapelve tehát nem az „én", hanem a „közösség" és annak látható megjelenési formája: a szervezett nemzet. Erkölcsi törvényei, megkötöttségei és szabadságai nem az „én"-hez, hanem a „közösség"-hez igazodnak, és csak annyiban korlátoznak, és csak annyiban adnak szabadságot, amennyiben az a nemzeti közösség életét, fejlődését, erkölcsi és anyagi boldogulását nem veszélyezteti. A kisebbségi élet - tudjuk jól - nem tűr pusztán elméleteket s az ezekkel való pepecselést. Tudjuk, hogy a kisebbségi hétköznapok szűkre szabott keretei között többet ér egy tényleges gyakorlati lépés vagy tett nemzeti társadalmunk érdekében, mint a rőffel mérhető papirosszagú elméletek kiteregetése. De félő, hogy minden gyakorlati munkánk céltalanná, irányt kereső27