Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

már a népek új viszonylatai közt nőttünk fel, reális érzékkel ítéljük meg nemzeti lehetőségeinket, s így nemcsak saját népünkért tudunk felelősek lenni, hanem a köztársaság többi nemzetének bizalmát is megszerezhetjük. Kétszer is benyitott valaki tisztelettel, s újabb vendégekre figyelmeztette az elnököt, de Masaryk Tamás most tanár volt, s a három magyar diák közt felejtkezett... Most is hallom szavát: »Bárcsak magyar miniszterünk is volna, aki a kormányban önökért szavatol, s a magyarság előtt a köztársaság tiszta szándékairól tud biztosítékot adni!« Akkor meglepett az államférfi közvetlensége. Ma már tudom, hogy Masaryk Tamás a hivatalosság görcsös merevségén túl a jövő szükségleteire próbálta építeni realizmusát. A német hódítás közös veszélyében idézem Prágát s demokratikus magyar öntudatra ébredésünk prágai diákemlekeit. Most tudom: milyen mélyen belém rögződött ott minden szó, minden kép, gondolat és mozdulat. Kiáltanék! Akikkel a kisebbségi követelésekért ellenfélként állottam szemben, fogadják innen a demokrata tanítvány üdvözletét. Bárcsak megtalálnák most egymást a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemében nemzeti történelmeink! Mielőtt szétverné népi haladásunk közös elvét idegen uszítás és faji téboly." (Balogh Edgár: íratlan történelem. 1939, 99-102.) S tanúként álljon itt még a vers is, az írásbeli kifejezésnek legfelsőbb kategóriája: Most, midőn idők teljesednek, s nagyok vacognak, mint a nyúl, s Vereckénél már másmód pirkad, s a Lajtán másképp alkonyul, s komoly próféciák betöltén romba dől álság s babona; s egy nép sorsdöntő lázig ér el; s látnoka mindegy-mindenével riasztja a história; most, hogy új dühök veszett nyála marja a föld csapágyait; s kígyóvérrel, zsiványvelővel kenik az aljak vágyait; s sodor a bomlás gázzal telt, történelmi szél, s bátorság békéről az ének igazáért minden szegénynek, az Ügy bukhat, az Eszme él; 263