Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

szlovák piktúrát és szobrászatot magyar kalauzok vitték a közép-európai nyilvánosság elé. Csak át kell lapozni a Fórum évfolyamait! A magyar tudományos szemlék és irodalmi folyóiratok az egész magyar nyelvterületen állandó figyelemmel kísérték a szlovák és cseh tudományos fejleményeket, nevezetesen a történettudomány, a nyelvészet és irodalomtörténet vonatkozásában. A méltatásokon és bírálatokon túl teret adtak cseh és szlovák tanulmányok magyar fordításai számára is. Nem hallgathatjuk el, hogy a magyar színészek, hivatásosak és műkedvelők egyaránt, a húsz esztendő folyamán hányszor interpretáltak cseh színműveket, és a mi felvidéki színházi szakembereink hívták fel a budapestiek figyelmét a modern cseh társadalmi színműre és drámára. Ugyanez volt a rádióban is. Az a magyar műsor, amelyet a csehszlovákiai rádió Pozsonyban és Kassán a magyar kisebbség rendelkezésére bocsátott, bőségesen kamatozott a szlovák és a cseh szellemiségnek, de magának az államnak is azzal, hogy a magyar előadók mindig színvonalasan közvetítették a két nemzet szépirodalmi remekműveit, bölcselőinek gondolatait, népének zenéjét és dalait, a szlovák és cseh színműveket és hangjátékokat. A magyarság köréből - Magyarországról is - érkező visszhang volt ennek a munkának a legjobb bizonyítéka. Ismeretes dolog, hogy a csehszlovák államban, amelyben a németek társadalmi viselkedése és fellépése, modora és észjárása elviselhetetlen légkört teremtett köztük és az uralkodó nemzet között, a magyar kisebbség viszonya mind a csehekhez, mind a szlovákokhoz zavartalanul jó volt. Nem lehet véletlennek tekinteni azt a tényt, hogy a magyarsággal volt a legkevesebb dolga Szlovákiában a csendőrségnek és rendőrségnek! Közismert dolog, hogy a cseh tisztviselői kar zöme kitűnő társadalmi kapcsolatban volt a csallóközi, a kisalföldi, a gömöri, a tiszaháti és a kárpátaljai magyar lakossággal. Még a színmagyar területbe ékelt szlovák és morva telepesek iránt sem viselkedett túlságosan ellenségesen a vidék magyarsága, holott ez aztán a legkényesebb próba volt, amelyet fordított viszonylatban aligha állapíthatnánk meg hasonlóan. De a magyar parasztság nyugalma és józansága, reális gondolkodása ezzel is megbékélt! Az a magyar gőg, rátartiság és felsőbbségérzés, amelyet a gyűlölet a magyarság egy kis kasztjáról szívesen átruházott az egész nemzetre, nem állott a cseh-szlovák-magyar érintkezés útjába. Az a magyarság, amelynek fiatal értelmisége közvetlen kapcsolatot talált egy Tomáš G. Masarykkal, aki eztán milliós alapítványt, központi kulturális intézményt adott a szlovákiai magyaroknak, s erkölcsileg és anyagilag támogatta a sarjadó falukutatást, a szociográfiát, nem frázisként, hanem szívbeli és felelős meggyőződéssel vitte Pozsonyból Budapestre 1930. március 15-én 255