Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

nak a legfőbb nemzetiségi jogokat, hogy ha ezt a magyarok megkapják, ő érzi és tudja, hogy az állam a legbiztosabb pillérét találja meg bennük. A politikában Csehszlovákiának valóban nem sok panasza volt a magyarok ellen! Mindez akkor kap különös értelmet és színt, ha összehasonlítjuk a németekkel, a szudétanémeteknek a viselkedésével, akik még ráadásul éveken át fontos helyeket is elfoglaltak a prágai kormányban, s akiknek hasonlíthatatlanul több joguk és szabadságuk volt Csehszlovákiában, mint a magyaroknak. De míg a németek fokozatosan valóban elárulták az államot, és aknamunkát folytattak ellene, a magyarság zárt tömegei és intelligenciája éppen ellenkezőleg viselkedett: igenelték és támogatták azt, mert mindnyájan igenelték és támogatták a demokráciái mint világnézetet, életformát és a magyarság jövőjét. Különösen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a munkát, amelyet a kultúrában végeztek. A csehszlovákiai magyar értelmiség és annak alkotó képviselői a húszéves munka révén nemcsak politikai szemszögből, hanem szellemi távlatból is tudták nézni és az egész magyarság előtt hitelesíteni a cseheket és a szlovákokat. így lörlént, hogy egy hiányos és egyoldalú cseh és szlovák közkép helyett egy teljesebb és tárgyilagosabb közképet hoztak létre a magyarság két fontos szomszédjáról. A cseh és a szlovák nemzetre érvényes alapszemléletnek ezt az átértékelését jórészt a csehszlovákiai magyar iskolákat és csehszlovák főiskolákat végzett magyar értelmiség végezte, s ez önmagában is annak bizonyítéka, hogy ez a fiatalság nem árulta el azt, ami jót ezekben az intézetekben megtanult. Ez a munka, írók, műfordítók, művészek, tudósok, hírlapírók, pedagógusok és diákok munkája, elvezette a magyar olvasóhoz a cseh és a szlovák szépirodalmat, e két nép művészetét és alkotó művészeit, megismertette a magyarsággal a cseh nemzet történetét és filozófiáját, a szlovák alkotókat és törekvéseiket. Mely kisebbség tette ezt annyi önzetlenséggel, kitartással és elvhűséggel, még akkor is, amikor emiatt Budapestről a nacionalizmus olcsó bérencei és őrjöngői árulással, „Masaryk-magyarság"-gal, „Beneš-bér"-rel vádolták meg őket? A csehszlovákiai magyarság valóban híd volt a két nemzet között, és szerepét gáncstalanul és becsületesen töltötte be. A közép-európai megbékélésnek tántoríthatatlan oszlopa volt a szlovákiai magyarság. Ez a hídszerep nem volt újságfrázis, hanem átélt és komoly valóság. A szlovákiai magyar értelmiség joggal és okkal féltette az egész magyarságot és annak közvéleményét az egyoldalú német orientációtól, s minden érvével, minden tapasztalatával, minden művelődéspolitikai gondolatávalPozsonytól Kassáig, és Prágában éppúgy, mint más csehszlovákiai városokban, küzdött a német tájékozódás ellen, mert abban a magyarság történeti halálának közelségét látta. Ez a fiatalság szinte húsz 253