Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Duka Zólyomi Norbert: Szórványmagyarok
* A szlovákiai szórványmagyarság múltja és jelene sötét színekben bővelkedik, de a felhők mögött mégis új látókörök nyílnak. Most csak sugarak villannak át a sötétségen, egy-egy helyi megmozdulás, egy-egy egészséges szervezési mozzanat, néhány elszigetelt embernek bátor kiállása. Itt-ott a múlt és jelen termékeny kapcsolata. De fénykévével töri át a vigasztalan sötétséget a magyar történelem örök törvényének megismerése: Kétarcú volt ez mindig. Egyszer délibábokat kergetett, oktalanul, optimistán élt, miközben észrevétlenül hulltak porba körötte legerősebb pozíciói. A megpróbáltatás órái azonban mindig felrázták a magyart, a megújhodás akaratát ébresztették fel benne. Az egyik arc könnyelmű szemű, felületes a mosolya, felületes a bánata. Szalmaláng, mely egymagában lobog. Individualista, szervezetlen. A másik arc Zrínyi kemény akaratát, Széchenyi mély problémalátását hordozza magán. A közösségi szervezettség diadalát. Osztályharcok pusztulását, magyar egység ébredését, termékeny munkakedvet. A szlovákiai szórványmagyarság a múltban önmagán szenvedte el a magyar történelem törvényszerűségét: magasan volt, de szervezetlen, és nem volt kapcsolata a néppel. Utóbb mélyre zuhant, de legértékesebb erényeire ébredt. Ezek az erények, ezek a képességek biztosítják azt, hogy a szlovákiai szórványmagyarság minden megpróbáltatása ellenére meg fog maradni és híven fogja hivatását betölteni. 247