Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Szórványmagyarok

kor is vallják magyar nemzetiségüket, és hivatalos, idegen adatokkal is kimutathatók; 2) azokra, akiket - általában elfogadható indok és érdem nélkül - a nehéz szórványhelyzet nemzetiségük kifelé való megtagadására, elrejtésére késztet. Ilyen számítás mellett összesen kb. 40-50 000 lélekre tehető a szlovákiai szórványmagyarság száma. Ez a szlovákiai szórványmagyarság társadalmi szempontból általában kétféle rétegre osztható: a mindenkori államhatalomtól függő középosztálybeli hivatalnoki és nyugdíjas rétegre és azokra, akiket pályájuk, vagyoni helyzetük vagy foglalkozási águk kisebb-nagyobb függetlenségben tart meg: a szabad pályán levők (ügyvédek, orvosok, építészek, gyógyszerészek, kereskedők, iparosok, magánalkalmazottak, munkások). Azokat a helyeket nem tekintve, melyeken a magyarságnak számszerűen kevés a képviselője, a következő képet kapjuk: nyugaton (így pl. Nagyszombatban, Zsolnán) magyar földműves nincsen, ellenben az ipari telepek köré csoportosulva számos magyar munkás él, a kereskedői réteg gyér, mert annak idején a kereskedelem itt általában a zsidók kezében volt. Az itteni szórványmagyarság élcsapatát a szabadfoglalkozásúak és iparosok képezik. Észak-Szlovákiában és középen úgyszólván teljesen eltűnik a magyar népi tömeg, és gyérülnek a szabadfoglalkozásúak és önállók is, a magyarság képviselői általában az állandóan fogyó és utánpótlás híján levő nyugdíjas réteghez tartoznak (Besztercebánya, Lőcse, Rózsahegy stb.). Keleten Igló és Késmárk körül igen erős, általában jómódú és igen öntudatos kereskedő- és iparosréteg él. Eperjesen és Sáros déli részein a magyar földbirtokosok alkotják a szórványmagyarság gerincét. Szlovákia legkeletibb részének déli csúcsában - Nagvmihály körül több magyar többségű falu van, és itt a vezető, szabadfoglalkozású és kereskedő-iparos réteg erejét nagyban növeli a vidék földművesrétege, melynek száma egynéhány ezer lélekre tehető. * A szlovákiai szórványmagyarság hosszú, évezredes folyamatnak az eredője. A magyar népi fejlődés számos fontos kérdése és részlete még nem nyert kellő megvilágítást. Általánosságban ez a folyamat, a szlovákiai magyarság népi fejlődése a következő módon történt: A X-XIII. századig Szlovákia területe gyéren lakott. Lakói népi szempontból véve magyarok és szlovákok. A történetírók között régóta vita folyik, vajon a terület szlovák lakói az előbbi szláv lakosság egyenes folytatását képezik-e, vagy sem. A szlovák álláspont szerint megvolt a folytonosság, melyet 243