Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Esterházy János: A szlovákiai magyar család élete a második sorsforduló óta

mellyel a szlovákiai magyar család ezer gondját segít leküzdeni, ki-ki a maga anyagi helyzete, szabad ideje, hajlama, tehetsége szerint. De-és ezt örömteli elégtétellel látom - ma minden magyar becsületkérdésnek tekinti, hogy bármely általános érdekű magyar terv, mozgalom vagy rendezés sikerét előmozdítsa. Hangos, nagyarányú, nyilvános megnyilatkozásokra ma nincs lehetőségünk, csak szűkebb, szerény keretek között nyilatkozhatunk meg. Legtöbb magyar testvérünk visszavonultan, csendben pergeti le gondban, küzdelemben bővelkedő életét, de ha a kötelesség elszólítja otthonából, hogy a magyar célért feláldozza kevés nyugalmát és még kevesebb pénzét, akkor egy pillanatig sem habozik, és apraja-nagyja vállvetve buzgólkodik, hogy ez a magyar cél meg is valósuljon. Hogy nemegyszer sziszifuszi munkát végzünk, ez a viszonyokban rejlik. Hogy szenvednünk kell olyanért, amiben semmi részünk nincs, és nem is lehet, talán ez is a még ki nem forrott állapotok következménye. Mint egy ízben már mondottam: várakozva kell tűrnünk, és türelemmel kell várakoznunk, önfegyelemmel, higgadtan, mert mostani helyzetünkben azt parancsolja aza magasabb hivatás, amelyet nem egyedül nemzetünkért, hanem európai érdekekért is vállalnunk kell. Ha szavunk akár a sajtóban, akár másutt ma halk és szordínós, ez nem jelenti, hogy nincs, aki meghallja és meghallgassa. Egy szál magyar a parlamentben Nem szívesen szólok magamról, de röviden ez elől sem térhetek ki. Szlovákia parlamentjében egymagam képviselem az itteni magyarságot. 62 képviselő között - egy a magyar. A prágai parlamentben 14-en voltunk magva rok. Kilencen a 300 tagú képviselőházban, öten a 150 tagú szenátusban szállottunk síkra a magyar igazságért. De ez a mostani egyedüllétem még sohasem váltotta ki belőlem az alacsonyabbrendűség érzését, mert lehetünk mi magyarok kevesebbek, de kisebbek nem vagyunk senkinél. És amíg zári sorokban, mint egy ember áll mögöttem magyar testvéreim serege, addig sziklaszilárd talajon állok, még ha csak egy szál ember vagyok is a parlamc nt termében. Erőt ad nékem annak tudata is, hogy mi, szlovákiai magyarok csak a törvény, a jog és igazság fegyvereit visszük harcba, a velünk itt együtt élő nemzetek egyikét sem kívánjuk megrövidíteni, sőt legfőbb törekvésünk, hogy mindannyiuk boldogulását biztosítsuk, mert egyedül csak ez szolgálja teljesen azt a békét, amelyet ma mindenki áhítva áhítozik. 225