Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Esterházy János: A szlovákiai magyar család élete a második sorsforduló óta

gyar Nemzeti Párt. A két párt fokozatosan mind szorosabb együttműködést fejtett ki. Maga az élet adott utóbb, az évek folyamán, útmutatást arra, mi legyen a tartalma a két párt munkájának. Kezdetben felvetődött az a terv is, hogy a magyar pártok csak állandó ke­retet tartsanak fenn, amelyeket választások előtt egészítenek ki. Ez a terv azonban már azért is elbukott, mert ily módon a magyar pártok nem tudtak lépést tartani a kezdettől fogva nagy gépezettel és szívóssággal működő, a hi­vatalos fórumok legmesszebbmenő támogatását élvező kormánypártokkal. Pártjaink nem kulloghattak ezek mögött. E keretekben csodálatos lendület­tel épült ki szervezetük is. Megtanultunk szervezkedni, és ezer akadály elle­nére csakhamar szembe tudtunk szállni minden arcvonalon a magyarság el­nemzetlenítésére s elnyomására törekvő uralommal. Politikai, társadalmi, kulturális, gazdagsági téren folyt a küzdelem húsz éven át a kérlelhetetlen ellenféllel. Voltak fájdalmas veszteségeink, súlyos csalódások is értek: szen­vedés, gond és bánat inkább volt a magyar osztályrésze, mint a nyugalom, boldogság és jólét. Ám a magyar gerinc nem tört meg, és meg sem hajlott­Mindenkor szeretettel és hálával kell visszaemlékeznünk mindazokra, akik ezekben az időkben hűséges bajtársaink, igaz testvéreink voltak. Szóljon ez a visszaemlékezésünk elsősorban Szüllő Gézának, aki lerakta az itteni magyarság munkájának alapjait, és tapasztalatainak gazdaságával és éles elméjének fényével rávilágított borús időkben arra az útra, amelyen ha­ladnunk kell. Sokat, nagyon sokat tanulhatunk tőle, és mindenkor hálás el­ismeréssel tartozunk neki. De lezáródott ez a korszak. A második sorsforduló 1938 tavaszán recsegni-ropogni kezdtek Cseh-Szlovákia falai. Új helyzetbe, új viszonyok közé kerültünk, akik Cseh-Szlovákiának a bécsi döntéssel megállapított határain innen maradtunk. Ugyanazok vagyunk, akik voltunk. Ugyanazon a talajon állunk, amelyen azelőtt, életformánk sem esett át lényegesebb változáson. Mégis úgy érezzük, mintha minden, de min­den megváltozott volna, ami életmegnyilvánulásainkkal kapcsolatos. De nem torpantunk meg. Hinni akartunk a biztató jelenségekben. Hinni akartunk abban, hogy sorsunk az új állami rendben is kedvezően fog alakul­ni. Újabb néhány hónap telt el. Cseh-Szlovákia megszűnt létezni. Szlovákia önálló állammá lett. Március a tavasznak rügyfakasztó hónapja, amely min­219

Next

/
Oldalképek
Tartalom