Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Esterházy János: A szlovákiai magyar család élete a második sorsforduló óta

fejleményeibe beleszólásunk nincs. Bizonyos tekintetben csak objektumok vagyunk. Ám ha nem is irányíthatjuk e folyamatot, élénken rezonálunk minden bennünket - gyakran nagyon érzékenyen - érintő intézkedésre. De még ilyen körülmények között sem vesztettük el lábunk alól a talajt. Mindenkor számoltunk és számolunk az adottságokkal, sohasem térünk le a realitások útjáról. Megőriztük a folytonosságot, és gondosan kerülünk mindent, ami szembeállíthatna hagyományainkkal és a magyar gondolatvilággal. Ha itteni magatartásunk és életformánk egyben-másban talán különbözik is attól a felfogástól, amelyei egyebütt követnek magyar testvéreink, ez a különbözőség sohasem érinti a lényeget, és soha sincs sem hátrányára, sem kárára az egyetemes magyarság lelki és szellemi közösségének. Nem múlhattak el felettünk nyom nélkül a csehszlovák uralom alatt átélt két évtized eseményei, és azok sem, amelyekben azóta részünk van. 1938 novemberében a bécsi döntéssel újabb sorsfordulóhoz érkeztünk. Ez a sorsforduló küzdelmekben, megpróbáltatásokban megedzett, tapasztalt és a tényekkel számolni tudó magyarságot talált itt. Ha azóta megváltozott is geopolitikai helyzetünk, hiszen nagyobb tömbben már nem élnek együtt magyarok, levontuk a következtetéseket, és a törvényes keretek között iparkodtunk a hátrányt kiegyenlíteni. A bécsi döntés után Ma Szlovákiában nagyobb számban csak Pozsonyban és környékén, valamint Nyitra vidékén, Pozsony és Nagymihály között csak elszórtan, főleg a városokban élnek magyarok. Számukat a sok kedvezőtlen körülmény okozta elvándorlás is csökkentette. Ám az itt maradottak fokozottabb mértékben érzik és tudják, mivel tartoznak magyarságuknak. Nem könnyű a sorsa egyikünknek sem. De ezt a sorsot el tudjuk, és el is fogjuk viselni. Nemzeti munkánk nem fog megakadni egy percre sem. Mert a munkát tekintjük nemzeti életünk és boldogulásunk első tényezőjének, és kizárólag e munka mennyisége, minősége és értéke szerint bíráljuk el minden egyesnek társadalmi rangját. Az osztálykülönbség ismeretlen fogalommá vált a mi életünkben. Magyar családunkban egyenlő mindenki. Ugyanakkor azonban nem mulasztjuk el a-kiválasztást, de ennek alapja csakis az egyéni érték, a munkateljesítmény minősége lehet: ki milyen szolgálatot tud tenni magyar közösségünknek. Szigorú felfogás ez. Talán akadnak is, akik előtt nem volt népszerű. Mégis következetesen ragaszkodunk hozzá, és ma már zártan sorakozik fel minden magyar e felfogást vallva. A magyar sorsot vállalni súlyos feladat, de vállalja 217