Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Borsody István: Magyarország és a csehszlovákiai magyarság

reértett nemzeti missziót véltek betölteni azzal, hogy ahol csak tehették, táp­lálták az anyaországbeliek bizalmatlanságát a kisebbségi magyarokkal szem­ben. Eza lehető legrosszabb módszer, mert eszerint már csak kivételnek szá­mít a „hű" és „jó" magyar - láttuk, hogy ezt a nézetei mily bűnösen támasz­tották alá a kisebbségi sorból Magyarországra hírt vivők is s a helyes mód­szernek éppen fordított irányt kellene követnie. Mert igaz, hogy a csehszlo­vákiai magyarság másképpen gondolkodik, mint a magyarországi, s ez gátol­hatja a kölcsönös megértést is, de Széchenyi Istvánnal mondjuk: „Ha nem vagyunk is egyvéleményűek, magyarok maradunk azért mégis mindnyájan, mit soha nem kellene felednünk!" Aki nem magyar, azt amúgy is meg lehet már távolról ismerni - csak hát a magyarság ismertetőjelei is részben mások lettek Csehszlovákiában, mint Magyarországon: ez okozza talán a legtöbb félreértést Magyarország előtt. A csehszlovákiai magyarság különösen a nemzeti műveltség terén messze el­marad a magyarországi mögött - hiszen az önálló nemzeti létnek olyan tra­dícióit sem birtokolta, mini az Erdélybe szorult magyarság íg y nemzeti eré­nyeit inkább általános emberi tulajdonságaiban lehetne fölfedezni. Ez a kü­lönbség a magyarországi és csehszlovákiai magyar közt azonban ne adjon okot se az aggodalomra, se a bizalmatlanságra, mert eddig jórészt csak a kö­rülményekhez való józan és egészséges alkalmazkodás jelentkezett: hiszen a magyar típus, amelv kedves lehet Budapesten, az bizony a kisebbségi hely­zetben meg sem állhatna helyét! Hová jutna a kisebbségi magyarság, ha tag­jai oly merev negációval viseltetnének az új viszonyokkal szemben, mint a budapesti magyar? A legnagyobb baj, hogy Magyarországon többnyire ide­gen és veszedelmes hatásnak könyvelnek el már minden változást, amin a csehszlovákiai magyarság keresztülesett. Attól tartanak, hogy a kisebbségi sors jótét voltát kellene elismerniök, ha elfogadnák a kisebbségi magyar em­ber új erényeit. Pedig a magyar történelem alakító hatását kellene e szűk lá­tókörű nézetek helyett fölfedezni. Mert a csehszlovákiai magyar ember nem­csak a csehszlovák demokráciának, hanem e demokratikus rendszer gyakor­lati fogyatékosságai ellen, a demokrácia számonkérésével folytatott húsz­éves harcnak is köszönheti új erényeit. E húszéves küzdelem programjában szerepelt mindenkor a magyarországi kapcsolatok szabadabbá tétele is. * E kapcsolatok rendezése és rendszeresítése jórészt Magyarország és Cseh­szlovákia viszonyától függ. A Duna-völgyi békéért oly könnyen lelkesedő csehszlovák körök kedvenc vesszőparipája, hogy a kisebbségi magyarok híd­szerepet töltsenek be a két nemzet közt. Eddig azonban a csehszlovákiai ma­214

Next

/
Oldalképek
Tartalom