Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Borsody István: Magyarország és a csehszlovákiai magyarság

törekvései ellen, igen kevés jóindulatot tanúsítottak aziránt, hogy magyar nemzetiségű állampolgáraik Magyarországgal érintkezhessenek. Az érintkezési szabadság hiányát sínyli a csehszlovákiai magyarság is: erre a szabadságra lenne szüksége, hogy élvezhessen valamit a nemzet központi értékeiből, és az általános emberi igazság nevében legalább egy kis hányadát kaphassa meg mindama nemzeti jónak, ami minden többségi ember számára fölösen terem. így természetesnek látszana, hogy Magyarország előmozdíthassa a csehszlovákiai magyar művelődést, hasonlóképpen, hogy a csehek ápolják külföldi iskoláikat és egyesületeiket; miért ne adhatna elő magyarországi tudós a csehszlovákiai magyar diákoknak, ahogy a prágai német egyetemeken is külföldi származású németeket neveznek ki. Egyelőre ugyan magyar egyeteme sincs a magyarságnak, ezért tehát szinte kategorikus imperatívusznak látszik, hogy elismerjék a csehszlovákiai magyar diákok magyarországi tanulmányait. Mert ott, ahol Csehszlovákia az állam magyar kisebbségének nem nyújthatja azt, amit nyújtani tud a cseheknek, szlovákoknak vagy németeknek, ott automatikusan meg kellene engedni a magyarországi segítőforrások közbejöttét. Ilyenek főleg: az egyetemek és tudományos intézetek hatáskörén kívül a tudományos és irodalmi sajtótermékek szabad forgalma, az ösztöndíjak, csereakciók és hasonlók. Ahogy Bethlen Isrván gróf az anyaország és a magyar kisebbség viszonyáról szólva 1934-ben debreceni beszédében kifejezte: Tegyék lehetővé, hogy eljuthasson az elszakított magyarsághoz az az áldozatkészség, amelyet a magyar társadalom mindenesetre tanúsítani fog. Mindenekelőtt azonban ott szeretnénk javítani a csehszlovákiai magyarság és Magyarország viszonyán, ahol nem az „ellenfélen kifacsarható" engedményekre lehet számítani, hanem ahol önnön erőnkből tehetünk sokat saját nemzeti érdekünkben határon innen és határon túl. * A trianoni határok folytán az anyaországi és a csehszlovákiai magyarság fejlődése más-más irányba terelődött. Húsz év alatt bizony oly eltávolodások jöttek létre, hogy nem tudjuk, vajon a politikai vagy a szellemi hátárok vonnak-e erősebb osztóvonalat kettőnk közé. A csehszlovákiai magyarság - széltében-hosszában használt megállapítás szerint - húsz év alatt demokratizálódott. Megváltoztak társadalmi ideáljai, az új ideál: a dolgos, társadalmilag szervezett ember, aki a másikat megbecsüli, születés, származás, foglalkozás miatt emberi megaláztatást el nem visel, a címet, rangot, méltóságot csak megfelelő tartalom fejében hajlandó elismerni. Megveti a szolgalelkűséget, az úr és szolga megalázó viszonyát, szociális felelősségérzete és öntudata a magyar társadalmi reformok egész sorát 208