Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Krammer Jenő: Európa és a csehszlovákiai magyarság
sötétbe borító árnyát, amely nimbuszától fosztotta meg a hajdan olyan pompás fényű nyugati kultúrélet ragyogását. Ami valamikor a szellemi ember életideálja volt, most inkább csak sorsunk tükrözője, amelyben felismerjük a leikünkön átsuhanó eszmevillanások és kilobbanások gyors egymásutánját. Hogyan is hihettünk volna még rendületlenül az európai szellemiség példaadó erejében, amikor az irodalmi és művészeti megnyilatkozásai az évasion jegyében állnak, elvágyódást, egzotikumba menekülést jeleznek, az önmagában való meghasonlás fáradtságát. Erkölcsi téren a háborútól való mélységes megundorodás és az evangéliumi jóság és egyszerűségbe kapaszkodó hit nyújtják az első megoldási lehetőséget, s ahogy Európán áthullámzik az őskereszténység, sőt a buddhizmus erkölcsi magatartásának biztató fénye (Tagore, Gandhi), az minálunk is kifejeződésre jut. A benső mély vallásosság szükségessége, az „elsikkadt hegyibeszéd" újra érvényre juttatása él a losonci Simándy Pál lelkében is, aki egyik első ébresztője szlovákiai szellemi életünknek, s ifjúságunk egyik nevelője. Az erkölcsi megújhodás politikaibb formáját a páneurópa-mozgalom nyújtja: ez a vérszegény, de olyan kézenfekvően szükségesnek mutatkozó követelmény szintén csak tovasodródó hullámverésként érinti szellemiségünket. A világháború összeomlásba torkollott megrendítő élményének Európaszerte ez az erkölcsi válság és megújhodási vágy volt az első ellenhatása, mégpedig egyrészt az abszolút eszmei tisztaság, másrészt a nemzetközi vagy legalábbis európai összefogás politikai követelménye. Mindez minálunk körvonalazatlanul jelentkezik, hiányzik hozzá a kellő látókör és műveltség, úgyhogy a szlovákiai első magára eszmélő nemzedék, mondhatnók, önmagától kell, hogy kivívja magának meggyőződése és világfelfogása alapelemeit. Tekintve, hogy a szlovákiai magyar kisebbség túlnyomó többségében parasztság, a népi kultúra és a népi mozgalom mutatkozik elsőrangúan szükségesnek: s az első számottevő magyar szellemi megmozdulás tényleg ennek a népi kultúrának a következményével indul. Kifejezetten magyar városi művelődés Szlovákia néhány nagyobb vidéki városában inkább csak a múltból él, nincs jövőt építő lendület benne. Akik Budapestet járták és szerették, azokban csendes nosztalgia él az „Andrássy-út után", amint azt a korán elhalt Mihályi Ödön szépen ki is fejezte verseiben. A városban felnövekedő fiatalok már nem érzik át azt a nyugatélményt, amit hajdan Párizs vagy London jelentett, inkább a paraszti gyökeresebb életszármazás és földhözkötöttség tölti el őket irigységgel. így nem is csoda, hogy vagy a korlátok közé szorult csekélyke magyar művelődés lehetőségeit igyekeznek bővíteni, s ebben a munkában felemésztődnek, vagy rendszeresebb eszmei megalapozás nélkül 204