Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Krammer Jenő: Európa és a csehszlovákiai magyarság

áramlatait, célkitűzéseit, eszméit. Pozsony és Kassa különvalósága már akkor kiviláglott, a kassai magyar társadalom Pest-közelségben él, onnan érik legközvetlenebbül az ösztönzések, oda megy el művelődni. Pozsonyt a császárváros nagy közelsége még erősen magyarosodó időszakában is közvetlen, mondhatnók, mindennapos kapcsolatba hozza Béccsel, amelytől különösen zenei ösztönzéseket, de általában állandó gazdagodást nyer a művelődés minden terén. A bécsi életstílus is hatással van a pozsonyira, persze a háború előtti császárváros légkörére és varázsára kell itt gondolnunk. Közben azonban Pozsony magyarsága hűen ápolta nemzeti művelődésünk ügyét is, de inkább annak hagyományos, mondhatnók, hivatalos értékeit, míg az akkori újítók hangja aránylag csekélyebb visszhangra talált. Pedig éppen ezek az újítók voltak abban az időben inkább nyugatosok (nem csak irodalmi téren), akik a francia és az angol szellemvilág hullámverését közvetítették vagy juttatták érvényre magyar viszonylatban. Ady Endre kiáltása: „Szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival" valóban szimbolikus erőt kap a pozsonyi magyarra nézve, akinek úgyszólván kézzelfoghatóan Dévény jelenti Nyugat kapuját. Kassa, a maga Rákóczi-hagyományával, Pozsonnyal szembeni keletisége ellenére, hozzáférhetőbb a nyugati eszmék újító szándéka számára, Pozsony túlnyomóan német szellemi kapcsolataival szemben inkább hajlamos a franciás életstílusra. Mindez merő általánosítás, az igazság inkább az, hogy amíg Kassa a német és a nyugati francia-angol szellemiséget magában egyesítő Budapest úgyszólván kizárólagos irányító hatása alatt él, addig Pozsony emellett az osztrák császárváros állandó befolyását is érzi. * Az államfordulat után mindkét város és velük egész Szlovákia és Kárpátalja elveszti kultúréletünk gazdag forrásait, s önálló értéktermclésre kell gondolni. Ehhez azonban - amint csakhamar kiderül - nem elég lendületes, teremtő erejű lelkiségük. Merőben megváltozik a kulturális magatartás iránya is: amíg a háború előtti évtizedekben a szlovákiai magyarság kultúraszeretete a főváros minden szellemi megmozdulására felfigyelt, gazdagodni, színesedni kívánt általa, utánozni mindazt, ami benne tarka, pezsgő élet, addig az államfordulat után a kultúrbeállítottság kétirányúvá válik: 1/ megmaradni, kifejezésre juttatni mindent, ami szlovákiai magyarságunk töretlen életakaratáról vagy meg nem szűnt szellemi megnyilvánulásairól adhat számot; 2/ befelé fordulva a néplélek mélyébe megtalálni azt a történelmi vagy népi küldetést, amely az új helyzetben is sajátságos önbizalmat adó hivatásérzetet ébreszthet az ott élő magyarok kultúr-lelkiismeretében. Az első meggondo202