Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

életforma, mely a körülötte élő szlovákság és ruténség nyomorával, részben elmaradottságával, egyszóval: alacsonyabb életnívójával szemben társadalmi emelkedést jelentett. A nemzeti gondolatnak ez az értelmezése náluk ma sem változott: a szlovenszkói zsidóság egy része még ma is őrzi a magyar életformát, föltéve, ha attól társadalmi emelkedését várhatja. Ha pedig inkább véli ezt biztosítani az uralkodó életforma átvételével, egy percig sem habozik, hogy saját érdekében „megadja a császárnak, ami a császáré", és szakítson az életformával, mely a középkori gettó kultúrsötétjéből az európai civilizáció és polgárosodás útjára vitte. Tartsunk csak seregszemlét országos viszonylatban: e zsidó rétegek, melyek ma még talán magyarul beszélnek, és magyar napilapot olvasnak, látható következetességgel költöznek át a csehszlovák nemzeti gondolat pólusa felé, ahonnan társadalmi fejlődést, gazdasági prosperitást várnak. Figyeljük csak meg: a magyarul beszélő zsidó családok gyermekeiket szinte már kivétel nélkül cseh vagy szlovák iskolában taníttatják, s e generációk már nyelvileg is idegenek a magyarság számára. Elegendő csak a Kárpátalja példájára utalni, ahol a cseh tannyelvű állami iskolákat túlnyomó többségben zsidó nemzetiségű tanulók látogatják. Alig három évvel ezelőtt mutatta ki dr. František Friedmann, a Národnostní Obzor hasábjain pontos adatok alapján, hogy a csehszlovák állami iskolák léte szorosan összefügg zsidóság mai politikai magatartásával. Kőrösmezőn hallottam az elmúlt nyáron egy fiatal cseh tanítótól szó szerint a következőket: „A zsidóságnak köszönhetjük ruszinszkói iskoláinkat; a zsidó lojalitás nélkül nem lett volna jogalap a ruszinszkói iskolahálózat kiépítésére." - És ez nem túlzás. A zsidóság szíves örömest sietett az első hívó szóra, hogy bebizonyítsa álamhűségét, és biztosítsa saját életét. Úgy véljük, nem tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy a szlovenszkói zsidóság az ellentétes irányok között átívelő ügyes önkonzerváló politikával megszerkesztett „híd" szerepét képezi a kisebbségi életben. Fokozatos átmenetekből összeépített hidat alkotnak ők a minden józan kritikát nyakló nélkül elvető államhű „konstruktív gondolat" és az öntudatos ellenzékiség frontjára tolódott hivatalos kisebbségi ideológia között. A legszélsőségesebb forradalmár mentalitás nemzetközi kommunista tanítások és a jobboldali reakciós nacionalizmus között. Minden irányzatban, politikailag vagy világnézetileg bármely égtáj felé tendáljon is, képviselve vannak, és a legellentétesebb pólusok között is ügyesen építik ki hídszerű állásaikat. De előfordul gyakran az a mulatságos helyzet is, hogy a különálló zsidó tényezők játsszák * Dr. Friedmann František: Židovská národná menšina na Podkarpatskej Rusi. Národnostní Obzor 1934/3. 4. 18