Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok

Vájlok Sándor Szlovákok és magyarok A magyar és szlovák nemzet viszonya minden időben irányító alapja, szerves alkotórésze volt a két nemzet történelmének. A hosszú történelmi együttélés egyakaratúvá és egycélúvá tette őket; életük - akárcsak a Natio Hungarica többi nemzetiségének - egyazon mederben sodródott mindaddig, amíg Hungária állami abroncsai a belső feszültségek következtében a pattanásig nem feszültek. Ennek az együttélésnek a következménye az, hogy bármely korban nézzük is a két nemzet viszonyát, elsősorban az előző tényeket és az események következményeit kell figyelnünk. A XVIII. század viszonyait a X. századtól kell magyaráznunk, mert az előző nyolc század eredménye a hungarisztikus felfogás. A mostani helyzet kutatásában a XIX. század elejéig kell visszatérnünk. E század terhes örökségéből elég a jellegzetes vonásokat kiemelnünk, melyeknek szele a mostani időkig elfúj. A korszak elején kezdődtek meg a nyelvi és nyomukban a politikai harcok, melyek következtében a két nemzet békés viszonya felbomlott. A gúnyversek és a gyűlölködésnek az ideje ez. Az egyik magyar vers azt mondotta az államnemzet tagjáról, hogy „legyen az a föld darabja átkozott, amely valaha csak egy tótot teremt és hozott". Válaszképpen a szlovákságnál a legnagyobb olvasottságú és szellemi hatalmú műben lesz gúny tárgya a magyarság, a Slávy dcérában: a pokolban alávaló helyzetben és nagy kínok között ugat Dugonics András szájában a magyar nyelv. Az ellentétek ütötte rés az apró villongások folytán tágult. 1848-ban, a magyar veszély idején jelenik meg Európa történetében a szlovákság mint nemzet, és léttudata első pillanatában a magyarság, a gazdanép ellen ránt kardot. A század második felében teljesen ellenkezésbe megy át a szlovákság, számára sem a szellemi, sem a politikai magyarság nem létezik többé. A hasadás tápláló forrása a létharc, amit az utolsó „érző szívig" elvisz az állam nemzetiségi politikája (iskolák) és Tisza István ama mondása, hogy „nincs szlovák nemzet". (Ezt minden középiskolás megtanulja.) Nem tartozik most reánk, hogy a magyar álláspontot vagy pedig a szlovák magatartást az igazság mérlegének serpenyőjébe tegyük. Ezek az események számunkra csak puszta meglétükben fontosak, mert ezek képezték ki és irányítják a vezetők, a közvéleménycsinálók és az ifjúság lelkiségét: a magyarosítási szándék, a csehszlovák tankönyvekben szereplő kulturális elnyomás és a szlovák nemzet léte ellen folytatott harc a fűtőanyaga a mai politikának, 182