Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ungár Joób: A magyar zsidóság

Amiről idáig beszéltem, az a szlovákiai zsidóság belső lelki helyzete önmaga magyarságával szemben. Szólani kell most ennek a magyar zsidóságnak a helyzetéről a Csehszlovák Köztársasághoz való viszonylatában. De erről a helyzetről alig lehet valamit-is mondani, mert ilyen helyzet lényegileg nincs is. A csehszlovák államban mind a mai napig semmi olyan törvényi vagy intézményes rendelkezés nem látott napvilágot, amely a zsidókat bármiféle vonatkozásában a többi állampolgároktól eltérő elbánásban részesítené, valamitől eltiltaná, valamiből kizárná, vagy akárcsak korlátozná is pusztán azon okból, mert zsidó. A szabad kereseti ágakban ugyan nem elegendő a prosperáláshoz a foglalkozás űzhetésének szabadsága. Az ipar és kereskedelem fogyasztói, az értelmiségi foglalkozások megbízói legjelentékenyebb részben a hivatalnoki és katonai osztályból kerültek ki, s csak természetes, hogy ezek szívesebben keresik fel és támogatják a többségi nemzetből származókat. Tervszerű és szervezett bojkottról azonban szó sem lehet itt a zsidósággal szemben. A közhivatali állásokban való részesítésükről statisztikai adatok ugyan nem állanak rendelkezésemre, de nemrégiben bizonyos oldalról éles támadásnak volt kitéve az igazságügyi miniszter, mert tárcája körében állítólag számarányukat erősen túlhaladó mértékben nevezett ki zsidókat. A harmadik kérdés: a zsidóság viszonya a csehszlovákiai magyarsághoz. Szlovákiai zsidó részéről magyarnak lenni áldozat. Sokkal nagyobb áldozat, mint fajmagyarnak kitartani a maga magyarsága mellett. A zsidó azzal, hogy magyarnak vallja magát, vállalja és viseli egész életére kihatóan a magyar kisebbségi sors baját és küzdelmét, s még csak arra sem számíthat, hogy részesüljön azokban az esetleges kedvezményekben, amik egyszer-másszor a magyar kisebbség osztályrészéül juthatnak. Mert ilyenek is lehetnek. S ez rendjén is van így, mert nem kívánatos, hogy a magyarság igényeit zsidók képében elégítsék ki. A zsidóságnak az a része, amely hű maradt nemzeti érzéséhez, készségesen hozza meg a kisebbségi jelleggel együtt járó áldozatot. Nem befolyásolja ebben a készségben sem a mai Magyarországon érezhető zsidóellenesség, sem a csehszlovákiai magyarság belpolitikai álláspontja. Nem idézett fel érzelmi revíziót a magyar nemzeti politikai párthoz tartozó zsidókban az a körülmény sem, hogy ez a párt nemrégiben egyesült a köztársaságban létező másik magyar párttal: a keresztényszocialista párttal. Legalább is erre mutat az a tény, hogy az egyesülés óta lezajlott községi választásokon az Egyesült Magyar Párt nem kapott kevesebb szavazatot, mint az előző választáson, noha az egyesült párt vezetésében a keresztényszocialista párt irányzata és szelleme jutott domináló szerephez, amely pedig tudvalevőleg nem túlzottan zsidóbarát. 180