Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Kövy Árpád: A reformátusok

egyik legértékesebb gyümölcse a losonci református teológiai szeminárium létesítése (1925), amelyet Sörös Béla losonci református lelkész mély hite és csüggedetlen akaratereje hívott életre és tart fenn. Az egyetemes református konvent Sörös Bélát teljes jogkörrel ruházta fel az intézmény megszervezésében, kiépítésében és vezetésében. Ez az áldásos intézmény, amely eddig körülbelül 80 ifjú lelkészt bocsátott ki magából, 1935-ben ünnepelte fennállásának tízéves jubileumát. Eddigi munkájával nemcsak a lelkészi utánpótlás kérdését oldotta meg, hanem olyan lelkészgenerációt adott az egyetemes egyháznak és a magyar közéletnek, amely a korproblémák és szociális feladatok iránt való érdeklődésével és egészséges érzékével, tisztult látókörével és gondolkodásmódjával, jövőbe látó hitével a kálvinista magyar néppel való lelki összeforrásban indul az egyetemes célok és feladatok szolgálatára. Másik fontos alkotás: a Komáromi Tanítóképző Intézet, amelynek felállításában igen nagy része van Patay Károly esperes, Nagy Sándor igazgató és a komáromi gyülekezet fáradhatatlan, kitartó munkájának. Az el nem csüggedő hit és az áldozatos szeretet hozta létre a szeretetintézményeket, árvaházakat is. Négy ilyen intézménye van már a szlovákiai és kárpátaljai reformátusságnak: a kiskoszmályi, beretkei, munkácsi és nagyszőllősi árvaházak. A csehszlovákiai magyar reformátusság küzdelmes életéről és erőfeszítéseiről megrajzolt kép nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg a Református Összefogás címen megindult hatalmas arányú mozgalomról, amelyet Sörös Béla teológiái igazgató és dr. Szilassy Béla főgondnok kezdeményezésére az egyetemes konvent indított meg azzal a célkitűzéssel, hogy a magyar reformátusságot a mai sorselhatározó időkben történelmi feladatának felismerésére és felértékelésére vezesse. A magyar nemzeti és népi erőket a bizodalmas hit és az építő szeretet szellemében és egységében akarja összefoglalni, hogy a református magyarság közéleti súlyát is minél nagyobbra növelje. A cél tehát kézenfekvő. „A magyar reformátusságnak lelkébe újból bele kell plántálni azt a vitalitást, amely az elmúlt századokban hatótényezővé tette, és a felelősségtudatot, különösen az egyház világi elemeiben. A felelősségtudatot Isten, felebarátunk és egymás iránt" (Szilassy). A programadásból kiviláglik az, hogy a Református Összefogás című mozgalom, amelynek már hasonló elnevezésű sajtója is van, állandóan növekvő olvasótáborral (eddig 4000 előfizetővel) nem irányul semmiféle felekezet vagy társadalmi osztály ellen, hanem azokkal párhuzamos síneken haladva akarja erősíteni és növelni a magyar kollektívum hatóerejét. Az összefogás jegyében folyt le 1937. július első napjaiban a losonci középés főiskolai diákkonferencia, amelyen az ország minden részéből 130 diákifjú és diáklány vett részt, hogy tisztázza a református összefogás egyházi, 170