Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Haltenberger Jenő: A parasztság
gyarság a földigénylők közt legyen. Ma már tudjuk, hogy ez a magatartás nem volt helyes, de az akkori állásfoglalás lélektanilag sokban magyarázható. A földbirtokreformnak a magyarságra nézve mégis volt néhány előnyösebb következménye. így az egyik, hogy a Pozsonyt elöntő magyar munkanélküliek a város magyarságának a számát emelték, vagy a másik, hogy az esetleg elköltöző idegen telepesek földjét magyar parasztok vették meg, akik földállományukat így végül növelték, ami nem következett volna be még ilyen kerülő utakon sem, ha a nagybirtok érintetlen marad. Más lett volna a helyzet természetesen, ha a háború előtt a magyarság hajtja végre a földbirtokreformot... A földbirtokreform azonban nemcsak azoknak a magyaroknak volt kárára, akiket (mint a földjüktől megfosztott földbirtokosokat vagy állásukat vesztett gazdasági alkalmazottakat) közvetlenül ért, de kárára volt az itteni egész magyar etnikumnak is. - Hantos László, kitűnő fiatal közgazdászunk írja a földbirtokreformról 2: Csehszlovákiában összesen 1730 földbirtokot sajátítottak ki 3 963 658 hektárnyi terjedelmeben, ennek 40 %-a, tehát 1 614 658 hektár (944 birtok) Szlovákia és Kárpátalja területére esett. Szlovákia magyarlakta területein összesen 130 280 hektár területű földbirtokot (nagyrészt szántóföldet) sajátítottak ki. Ebből magyar igénylők csupán 26 863 hektárt, vagyis alig 20 %-ot kaptak, és ebből 6736 hektárt mint bérletet. 103 417 hektárnyi földbirtokot más nemzetiségűek kaptak magyar nyelvterületen, tehát a magyar területen felosztott földbirtokoknak több mint 80 %-a idegen kézre került. Ha 17 %-os szlovákiai számarányunknak megfelelően részesültünk volna a földreform földosztásában, akkor Szlovákiában és Kárpátalján összesen 274 487 hektár terület illetett volna meg bennünket a kisajátított 1 614 658 hektár területből. Ha pedig csupán a magyar nyelvterületen vesszük az általános szlovákiai arányt, akkor is 40 803 hektár illetett volna meg bennünket a 26 863 helyett. Ha a földreform célja ugyanaz lett volna, mint a történelmi országokban, tehát a belső telepítés, azaz a birtoktesten vagy közvetlen közelében élő földművesek között osztották volna fel a kisajátított földet, akkor a magyarságot a magyar nyelvterületen kisajátított 130 280 hektárnyi összes kisajátított szántóföld illette volna meg. Szlovákiában azonban 94 új kolónia létesült, tehát nálunk külső telepítés folyt, a 94 új kolónia közül 64, tehát a kolóniák kétharmada a magyarság testébe ékelődött. 2271 idegen telepes közül 1746, vagyis 77 % került magyarlakta területre, ami néprajzi térképünket erősen befolyásolja. A földreform másik hiányossága magyar szempontból az, hogy a magyar vidéken a nincsteleneknek aránytalanul kevesebb földet juttattak, mint ahogy ez a történelmi országokban történt, és amint arra nálunk is szükség lett volna. A statisztikai hivatal 152
