Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

tott még a következő évek alatt is. Társadalmi állásukra nézve főleg törvényhatósági tisztviselők, állami hivatalnokok, tanárok, ügyvédek, mérnökök, tanítók, állami és szabad pályákon mozgó értelmiség. Természetesen e jelenséggel párhuzamosan kezdetét veszi az új „honfoglalás": az eddigi magyar hivatalnoki keretekben most beszivárgó cseh-morva „honfoglalók" rendezkednek be. Mint látható, éppen az a réteg esett ki a kisebbségi élet körforgásából, melyre a magyarságnak elsősorban lett volna szüksége: a szellemi pályákon mozgó középrétegek. Az a magyar intelligens középosztály pedig, mely elszórtan, főleg a dél- és kelet-szlovenszkói magyar vidékeken megmaradt, melynek proletarizálódása mindinkább szembeszökő lett, s mely éppen emiatt nemegyszer választotta a megalkuvás politikáját: nem foghatta kezébe a kisebbségi élet irányításának gyeplőjét. Érdekes megfigyelni az itt maradt, független élethivatásban dolgozó magyar orvosaink, ügyvédeink, mérnökeink stb. fordulat utáni fejlődését. Azonnal konstatálható a már említett gazdasági nívósüllyedés, aminek következménye a szellemi visszafejlődés. Számos megdöbbentő példát hozhatnánk fel arra nézve, hány kiváló szlovenszkói értelmiségi család gyermeke szóródik szét nyomtalanul a közbejövő gazdasági leromlás következtében, és pusztul el véglegesen a kenyérharcra beállított kisebbségi élet harcterén. Másfelől szinte megdöbbentő az a közöny, mely itt maradt és gazdasági gondokkal küzdő középrétegeink körében alakul ki. A hivatástudatnak halvány nyomait is alig fedezhetjük fel e körökben, s az általános szellemi elparlagiasodás nyomán jelentkező hihetetlen tájékozatlanságot és közönyt tapasztaljuk minden kisebbségi és magyar kérdéssel szemben. Volt szellemi középosztályunk a látható jelek szerint csak arra alkalmas, hogy felhasználható hinterlandja legyen az időnként feltűnő homályos célú politikai akcióknak, de azokat is nem annyira meggyőződésből, mint sokkal inkább változó konjunkturális reményekből kifolyólag szolgálja. Önálló szerepre, vezetésre, irányításra, tömegszervezésre képtelen: hiányzik ehhez elsősorban határozott öntudata, s főleg ami nélkül öntudat sem képzelhető el: alapos, sokoldalú, reális és az adottságokkal számolni tudó műveltsége. De nem jelenthette a magyarság számára a szellemi vezető réteget a szlovenszkói városi polgárság sem. E kérdéssel kapcsolatban kell megemlékeznünk egy eléggé általános és elismerjük: nem minden alapot nélkülöző felfogásról. Ez úgy látja, hogy a szlovenszkói magyarság szempontjából, főleg a kulturális lehetőségeket véve alapul, a nemzetiségileg kevert zónák a legértékesebbek. Ez a terület Pozsonytól kiindulva Nagyszombaton, Nyitrán, Besztercebányán keresztül mintegy Kassáig húzódik; arról a területről van 13