Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

emelkedett magyar nép továbbra is jobbágya maradt a maga kiszolgáltatottságában és védtelenségében az új hatalomnak. A magyar szabadelvű kapitalizmus útját a kivándorló magyar tömegek hosszú processziója, a falvakon uralkodó áru- és hiteluzsora, egy szétesett és hígított magyar középosztály, a földbirtokosok eladósodása, a magyar nyelvhatár szélein, de a magyar nemzettesten belül is a nemzetiségek, különösen a románok fokozódó területi térhódításai jelezték. Ez a gazdasági politika gazdasági gócokat épített ki olyan helyeken, ahol ezt a magyarság érdekei nem kívánták. Nagy összegű állami támogatásban részesített olyan vállakózásokat, melyeknek erkölcsi és nemzeti megbízhatósága a legtöbb esetben kétes volt. Ennek az erőltetett és nemzeti szempontból távol eső, kényszerített fejlesztésnek nem sok előnyét láttuk abban az időben, de most érezzük igazi hátrányait kisebbségi életünkben. A szlovákiai - azelőtt magát magyarnak valló - gyáripar és bankokrácia az államfordulattal egyidőben fordította meg köpönyegét, és új színekben tündökölt tovább. A magyarságnak az államfordulat előtti időben nem sok hasznot hozott a szabadelvű kapitalizmus nemzeti szempontból - a gazdasági szempontokat egyelőre figyelmen kívül hagyjuk-, de kisebbségi életünket vizsgálva, egyenesen káros volt a nagymértékű gazdasági szabadság. A széles magyar népréteggel csak nagy erőfeszítéssel tudott törődni néhány előrelátó magyar gazdasági politikus. Ezek a szabadelvűség jelszavát komoly nemzeti gazdasági programmal cserélték fel, kezükbe vették a sok bajjal-és éppen a szabadelvűség jelszavával-legjobban küszködő mezőgazdasági lakosság szervezetét. Ekkor indult meg a Károlyi Sándor gróf vezetése alatt az az előrelátó szervezési munka, melyet kisebbségi életünkbe úgyszólván egyedül tudtunk áltmenteni, megtartani és - amennyire szegénységünkből és elesettségünkből telt - fejleszteni is. Ha valamikor az erdélyi és szlovákiai magyar kisebbségek gazdaságtörténetének megírására sor kerül, akkor Károlyi Sándor grófnak és társainak jár majd a hála azért, hogy a kisebbségi magyarságban a gazdasági életerő megmaradhatott. Ez a szervezkedés azonban akkoriban nem mutathatott fel átfogó eredményeket, egyrészt a szabadelvű körök nyomasztó gazdasági fölénye, másrészt a felsőbb társadalmi körök teljes érdektelensége folytán. A szlovákiai magyarság az államfordulat előtt helyi gazdasági centrumai közvetítésével vagy közvetlenül észak-déli irányban a legnagyobb központ, Budapest felé gravitált. Kisebb mértékben főképp a kisalföldi táj, Bécs és a Monarchia nyugati részei felé is. A gazdasági vérkeringés ütőerei tehát déli * A szövetkezeti korlátozások magyar vonatkozásairól gazdasági életünk harmadik korszakának ismertetésénél számolunk be. 129