Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

a legszélsőségesebb csehszlovák nacionalisták is szívesen látják a marxizmus, sőt a kommunizmus hirdetőit a magyarok között. Az emigráns magyar mar­xisták és itteni elvtársaik csak a nemzetközi szocializmusba lovalták magu­kat, s nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni csehszlovák elvtársaik magyarellenes nacionalizmusát. Az országhatárokért folytatott véres harcot voltaképpen csehszlovák részről is, magyar részről is marxista kormányzat folytatta, s elsősorban a marxista munkások részvételével, ennek ellenére a harcok elmúltával alig egy hónapra a magyar emigráció már szívesen látott vendég volt, és politikai fegyver társként korteskedett a csehszlovák marxiz­mus nacionalista céljai mellett. A kormány magyar sajtószolgálatát egész 1933-ig csaknem kizárólag emigránsok látták el. A magyar marxizmus nemzetköziségére és a csehszlovák marxizmus nem­zeti jellegére jellemző adat, hogy míg a magyar marxisták már 1919 márciu­sában a kommunizmusba kanyarodtak, Csehszlovákiában a szociáldemok­rata pártból csak 1920. szeptember 25-én szakadt ki a kommunista baloldal, s a csehországi cseh és német kommunisták két külön pártja csak 1921 ok­tóberében egyesült egy egységes internacionalista kommunista pártban. * A magyar népnek ilyen körülmények közt két politikai arcvonalon kellett védekeznie: a csehszlovák nemzeti terjeszkedés politikájával szemben és az erejét bomlasztó belső osztályharc ellen. A nemzeti önvédelemhez egy átfo­gó nemzeti pártra lett volna szükség, ezt azonban a hatóság nem engedélyez­te. Az osztályharccal szemben két mederben indult meg a küzdelem: világné­zeti és osztályalapon. A régi néppárt és a Giesswein-féle keresz­tényszocialista párt eszméinek hívei az Ausztriában akkor annyira előretört keresztényszocializmushoz hasonló osztály fölötti világnézetet állították az osztály harccal szembe, a Nagyatádi-Szabó-féle régi magyar kisgazdapárt hí­vei pedig fölismerve a csehszlovákiai magyar nép zömének, a gazdaosztály­nak nemzetfönntartó jelentőségét, osztályjellegű, de ízig-vérig nemzeti szel­lemű magyar kisgazdapárt megszervezését tartották célravezetőnek. A keresztényszocializmus hívei emellett a marxista internacionalizmus el­lensúlyozására a keresztény-katolikus világnézet nemzetiségi univerzaliz­musát hirdették. Nemcsak a magyarság körében, hanem a németek és később a szlovákok között is számítottak terjeszkedésre, s ezért a mozgalmat mind­három népet felölelő őslakos alapra építették. De azért négyötöd részben mindig a magyar szavazótábor állt a párt mögött. Neve kezdetben a Magyar­Német Szociáldemokrata Párt ellensúlyozásaképpen Magyar-Német Ke,­109

Next

/
Oldalképek
Tartalom