Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Palotai Boris - Anyák

PALOTAI BORIS ANYÁK Nem igaz, hogy îehér a kezük, Az illat és a kék ér nem igaz! Én kopott körmöket láttam melyek ruhák szennyéből csavarták ki a kenyeret. Én érdes tenyérről tudok, mert a padló és a föld ellennáll, egykönnyen nem adja meg magát az anyakéznek, aki tíz meztelen ujját küldi harcba, — csontos öklét, hogy napról napra elölről kezdjék a csatát. Nem igaz, hogy a homlokuk sima és hajuk mint a tiszta hó... Én ismerem az anyák fejét, zilált kontyukat, mely egyhangú ütemmel ring a munka felett. Én a hangjukat is mindennap hallom, nem lágy és dallamos, néha rikácsol, néha pöröl, néha átsikít az ucca zaján, rekedten zakatol, összecsap és éjjel, ha egész egyedül van a sötéttel, nyög, nyög, mintha az álmával vitázna: A gyermekemnek jobb sorsot akarok! 130