Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Palotai Boris - Csillag és kenyér

PALOTAI BORIS CSILLAG ÉS KENYÉR A dombon állok. Igaz, hegyet akartam egykor, torzonborz, vad, óriás hegyet, melyről egyenesen az égbe rikoltok s félkézzel elérem a felleget. Most már tudom: a domb is messze van s míly messze vagyok én is önmagamtól! Csak Járok, dadogok s néha sírok s gondolom, ennyi lenne? ezért barangol a lélek homályokon és tűzön keresztül, ezért dörömböl idegen testeken? Vagy más már tudja mind a titkokat, csak nekem nem mondják meg, nekem?! Szavakat mormolok s a dombot mérem, Óh Uram, add meg a mindennapi csillagot, mely fénnyel hinti be a pocsolyát s virággá dajkálja a hulló magot. Pettyezd csillaggal a közöny egét, hogy hinni tudjunk izmos, új csodákban s e feldúlt világ csontos kenyerét csillagként őrizzük az éjszakában. 126