Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Suhan a gyorsvonat

'MÉCS LÁSZLÓ SUHAN A GYORSVONAT Sötét éjjel suhan a gyorsvonat. Htís ablakához hajtva arcomat, szemem meresztem a vak éjszakába. Vad szél kereng, kupémon döng a lába. S kit nem ríkat meg sem halott, se kín: egyszerre érzem, hullnak könnyeim: suhan a gyors és a sötétben feltűnt álomszerűn szülőfalum s a kertünk... Feltűnt és eltűnt. Csöpp az állomás, suhan a gyors, de áll a látomás: most mindent együtt és egyszerre látok: a gyermekkort s a temetési fátyolt. Lilás álmot nevet az orgona, zenél a méhes, mint szent zongora — s apám sírjánál fent a templomdombon hajlott fűzként a Deprofundist mondom. Negyvenkét évig énekelt apám a templomdomb sírhantos magasán, hová fölnyargalt minden földi vándor a Szent Mihály lován... Ő voit a kántor. Míg egyszer ő is szépen elköszönt, megunta ezt a gyülölet-özönt, halk éneket hol elnyom a profán tor, utánuk ment s most tán az égben kántor. Elment s hogy elment, minden elveszett: a ház, a kert, ahol szemem lesett a kék madárra. Most örökre eltűnt gyerekkorunk: gyöngy termő tündérkertünk... ... Sötét éjjel suhan a gyorsvonat, hűs ablakához hajtom arcomat s bár nem ríkat meg sem bánat, se sírok: most hull a könnyem s nem bánom, hogy sírok., 10?