Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Hajnali harangszó

MÉCS LÁSZLÓ' Nem vagyok én mesehős és kis harang az én harangom, mégis, mégis azt kívánom, minden ember hallja meg s Afrikában, Indiában, északsarkon, déli sarkon minden dühtől sápadt arcot szégyen pírja marja meg! Kis harang az én harangom, ám ha rája rezonálna minden szív és összekongna: úgy megnőne szózatom, mint a végítélet holtat létre keltő harsonája... Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Uramisten add meg nékem, úgy zenéljen kis harangom: kongásában minden testvér élte titkát lelje meg: társat sejtsen szíve mellett, aki koldúsan barangol, testvért, vele együtt sírót, aki álmokat temet... Mondogassák a szegények: lelkünk kottájára kongat; gazdag mondja: bennem is még emberség után kutat és a vének: ránk köszönti régi, ifjú hajnalunkat, ifjak, lányok: a szívünkből szórja szét a hangokat. Tánc feszüljön a harangban: hajnalember szirom-tánca, mely magyar lányt, tót fiúcskát testvér-táncra pöndörít, gyermekkezet gyermekkézbe, lelket fűzzön tavasz-láncba! Gyülöltünk már Káin óta vérivásig, csömörig! Átkozott, ki most sem áll a testvér-csókos hajnal-táncba! Átkozott, ki székelyt gyilkol Szent Istvánkor, zsidót gúnyol szombaton Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. És ti vándorok, kik jártok társtalan és rácsavartok lábatokra minden útat, hímes ösvényt: menjetek! Testet öltött vágyaim, Ti vándorútra vert csavargók szeretettől szőnyegeit út hátán halkan lépjetek, nyitott ajtó, ölelő kar, lágy kenyér, telt kancsó várion, szívem hangja égjen minden testvérhívó mondaton s aki elhúnyt, lágy szemére béke, béke, béke szálljon... JTj^àoLi'. • Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. 9 ť