Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Jarnó József - Prédikálok

JARNÓ JÓZSEF PRÉDIKÁLOK Nem volt pap soha semelyik ősöm. Nem komáztam a Seregek Urával Slonhegy alatt. A kőtáblákra nem nekem írtak tíz komor parancsot. Templomok tömjénjét csak égett íünek érzem s nem akarok lenni semmi nyájban pásztor. Én egyedül vagyok. Szájam nem nyílik kenetes fohászra s jégvirágnak halt az ablakomra a térdethajíó, alázatos ámen. Összetört világok panasza bennem fagyott szavakká s ha nem is mond utána áldást senki papja: Prédikálok! Olasz mester nem faragott szószéket a lábaim alá s nem terítettem vállamra palástnak templomok álult félhomályát. Nem keresem a szavak altató zenéjét: bennem lett élet százezer sikoltás. Prédikálok! Emberek! Tömeg! Kiteregetem a múltat: vér. Látom a jelent: piszok. S nem látok jövőt, Én láttam a földet: méhében hordott életes kalászt s fekete sorokban jöttek emberek puskával, ágyúval, szuronnyal, aknavetőkkel, hogy az élet helyébe bevessék a halált. Én láttam a vonatokat: húszéves életeket vittek a határok felé áldozatul egy megbomlott moloclmak. Hat ló, negyvenkét ember s a bezárt vasajtók mögött jókedvvel énekeltek a holnapi hullák. 78