Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])
Győry Dezső - A magyar falu
«Y ÖRY DEZSŐ A MAGYAR FALU Minden reményünk a falu s a parasztnak keresztelt különös emberek: a gazdák, házanépük s a földtúró munkások, napfogta arcuk jelenti az erőt sápadt szíveinkben és szűzi lelkük naiv úrisága annyit tesz: nemzeti lélek, és uraink nótáikkal mulatnak s művészetüket dicsérik igaznak. S mi is néhányan, akik küldetettnek valljuk rajunkat, s a népünk erejét, különös lelkét áldozva csodáljuk, szavaink és hiteink gyökerét beléeresztjük a falusi rögbe: viruljon jól felszívott életük. S szeretjük a magvető széles mozdulatban a magunk meddő finomúlt próbáit, szeretjük az arató önző habzsolásban a mi megfáradt gyönge jussainkat, s az ő vad méltóságos kemény tempóikban álmodjuk úrnak s erősnek magunkat. így van. És titok mégis a falu és titok a paraszt és a nép, nem fogjuk föl, akár az Istent s mégis akadnak vezéri pásztorbotos elmék, akik büdösnek bélyegzik meg őket s viharzó markukat. Én gyűlölöm a hazudókat, magyarkodókat, és a népet úgy szeretem, ahogy nem értem: mint az asszonyt vagy mint az istent, ahogy van, úgy van, és csak érzem, hogy benne támad új erőre a mi megcsúfolt, úrrázüllött természetünk és rendelésünk, és nem félek kimondani, hogy mi nem értjük a parasztot, de úgy emeljük álmainkban, mint Magdaléna Krisztusunkat. 58
