Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Földes Sándor - Tenger a Dunán

FÖLDES SÁNDOR ľENGER A DUNÁN Bömböl a folyó: népek szent itatója méreg most minden csöppje, a hegyeket alázza: förgeteg-próféta s alszik tizenöt népe... áradj, Elem, helyettük! ők, az elem-rokonság még tunyán álmodják minden-keresztek álmát: kalmár féregtanyák, sekélyesek, posványok csak félélők és féltermő vidékek — lázadj hüs kar! unott már becézésed lázadj és ronts, törd össze féktelen kik élni nem tudnak egy ölelésben — százféle álarcban százféle igazsággal részegen bandukoltak fejtetős századokban csak egy mutatta őket egynek: a fegyver éle — sujtóik helyett mindig csak egymást ették az ember véres nevét gyáva dobra húzva altatták álmodók, süketek és vakok de a megváltók hiába ordítoztak színben csak, erőben a dolgok nem változtak: a Fekete-erdő fája kereszt Orsovánál Galac édes búzája Bécsben vérszívó éhség Belgrád kacagása fertőzött csönd Pesten — züllött, buta frigy a halállal az élet bokázó emberség a hullákat nem unja — de tenger jön a börtönházak alá s elhull minden beteg, minden oszlop ledől min régi gyilkosságok vérfoltk eleven... ki a falak közül, kacagni vészharangot! úszó bokrokban látni szétfénylő rokon arcot egymáshoz zengő kinyilatkozást : a rémületben halljátok meg a békét az árban a még nagyobb áradást: készítsetek hajót, szabad halót! s az ekéknek új, tápláló jogot! a Duna csak út, de mi vagyunk a végzet hogy termő lobogásban éljenek kiknek lelkében gáttalan az élet kiket a szent ár megtermékenyít. 43