Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Forbáth Imre - Október-szonett - Szürkület

FORBATH IMRE OKTÓBER-SZONETT Eső veri a földet, mint egy nagydobot baglyak rikácsolnak a megkopasztott fákon árnyékok kúsznak a nedves földeken, keresztül mezőkön, házakon, az egész világon. csontvázszerűen az égboltozat felé az ablakokból sápadt kezek nyúlnak Istennek galambját keresőn, vagy Belzebúb lábujját, mely körül sötét felhők csoportosulnak a szél, mint fehér kisértet szalad aszonyok bús magzatokat szülnek a baljóslatú csillagzatok alatt s hiába imádság, szenteltvíz és pólyák várnak már rájuk is e cudar világban sok hüvelykszorítók és számos akasztófák. SZÜRKÜLET Halovány fénnyel búcsúzik a nap Hűvös vizek sodrában árnyékok fürödnek Vad sóhajtásokkal szalad a szél A sötét jegenyék mögött halál leselkedik. Homály és hidegség lakói vagyunk Szürkék és rögeszmékkel teltek Sötét tornyokból denevérek szállnak Óriási és torz szárnyalással Már az éjszaka komor koponyáján Cézáromániásan csillog a hold ércsisakja Hideg csillagvidéken a felhők vándorolnak Szomorúság és halálfélelem. y 35