Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Forbáth Imre - Egy tál krumpli - A paraszt

FORBÁTH IMRE EGY TÁL KRUMPLI Egy tál krumpli: földszürke, formátlan gyümölcs. Földszürke, jobbágyszürke, éhségszürke. Formátlan, mint a sanyargatot göröngy, Mint a humusz felé nyíló paraszttenyér. Több mégis, mint ájtatos krizantém u ni o k Mint szépségükbe-döglö ünnep-rózsák Mint naptól kövér-sárgára hizlalt ananász. Egy tál krumpli: szegénység és szomorúság gyümölcse. Évszázadok fehéren-izzó kínja sűrítette össze Benne, mi a földgolyóbis vulkánméhében forrong: Alázat, gőg és bosszú, mit Van Gogh iszonyú ecsetje kevert. Gyulladt kazlak, fagy és átkokat lihegő kunyhók. A PARASZT Kit fekete sárból kínok közt dagasztott valamely balga péksegéd, durvának s komornak e szutykos, bütykös, toprongyos parasztot bámulom — Őslakóját a szélnek, a pornak a mérgesfullánkú, vad, falusi napnak s kit jégesők paskolnak nagyon sokszor s gond, robot, nyomor, mint kuvaszok harapnak kinek hangos jajszavát csattantja az ostor és bőrén tanyát ver sömör és tetű zsák a ruhája, fekhelye csepü — e búvalbélelt, keserű, szegény társamat bámulom! Látom, ahogy kemény kezéből hullton-hull létünk minden iója: Ő a paraszt! kenyér és bor ajándékozója! 3 33