Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Darvas János - Fölébredni a rossz álomból

DARVAS JÁNOS Más. Rabság. Szurony. Éhség. Rettegés. Betegség. Honvágy. Jaj, nehéz, nehéz! Minden valónál vadabb, rossz valóság. ... S álomban álom : boldog, boldog éden Párom szemében, csókjában, szivében — Ó, merre vagytok, régi égi órák? Kenyérparancs hitt: menj, rohanj, keresd! Loholni! De mint mázsasuly-kereszt. Ólmozza léptem álom-babona. Vagy ilyen érzés: lépcsőn menni, menni S csak lépcső, lépcső, köd és semmi, semmi, És mégy és mégy, és el nem érsz soha. Máskor légy vagyok s egymást tapodóan Fuldoklunk ezren nagy-nagy légyfogóban S nyüzsög a vízben halál-rémület. Most meg hajón szállsz. Rajta kis család. Hallod messziről szirének dalát, S árbochoz kötve zenét hall füled. Vinne vitorlád szélcsendes tavon. De messzi mágnes-sziklák átka von. Zátony zúg, vész vonz s nincs, nincs semmi mentség. De ilyen is van: furcsán, nesztelen Hágsz, lépsz tenyérnyi párkányszéleken ... Jaj, csak a neved, a neved ki ne ejtsék. ... Rossz álom ez mind. Mi hát a való? Mi a valóban el nem illanó? Van-e szebb lét e rút álság megett? Sok rossz rémlátás, gonosz furcsa álom, Ébredés lesz-e belőled halálom? S ha álom vagy csak, mért nem ébredek? 29