Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Darvas János - Magyar végzet - Közönséges harctéri eset

DARVAS JÁNOS MAGYAR VÉGZET Győzelmes hitben én még sohse hittem. Mit most csinálok, hit nélkül csinálom. Tudom, hogy úgyis minden mindegy itten. Hiába-harcom mégis híven állom. Hiába vívok, hit nélkül, de híven. Mit vérrel védek, rom csak, régi várrom. Se jussom nem lesz, sem jövőm, se hírem. Hiába-harcban szép hulltom se várom. Szeretnék hinni győztes ősi hitben. De ezred-éve állok már így itten És ezred-éve vívok így világba. Nem lesz se jussom, sem jövőm, se hírem. Megvívom mégis, hit nélkül, de híven. Magyarként, daccal, végig és hiába. KÖZÖNSÉGES HARCTÉRI ESET Te embert öltél. Én tanúja voltam. Akkor mindnyájan gyilkosok valánk. A hátból, hegyről, erdőn, vad gomolyban A muszkák jöttek végrohamra ránk. Mi ketten voltunk két szakasszal ottan, Hullott az ólom jégzápor gyanánt. Hullott az ember. S töltényem-fogyottan A véget vártam, a végső talányt. Egy muszka céloz. Rám. Biztos: talál. Két lépés. Nem több. Ez hát a halál. De te rálőttél s ő reámbukott. Én félrelöktem. Véres lett kezem. Te tudsz csak erről és csak én tudok. Te embert öltél. S én ma létezem. 26