Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Pszt, csend!

VOZÁRI DEZSŐ PSZT, CSEND! A zászló leng az ifjú szélben és trombitálnak ifjú marsok, kokárdák, gőgje bőg. A szónok, ó szabadság! terólad harsog. Ó szabadság! de mennyi, mennyi vitéz ment érted halva halni, költő pengette érkezésed, király várt rád a diadalmi ívek alatt. Hol vagy, szabadság? dermedten lessük roppant perced, vágyunk, imádunk, invokálunk, tollúnk, szegény, serényen perceg. De a betű már tehetetlen és a szavak sötétek, lomhák, amerre nézünk, merre látunk, bitók, bilincsek, tilalomfák. Hol vagy szabadság? Megtapintunk, ízleljük ízed édes cukrát, míg tank görög a szép mezőkön s veszett kutyák fenik foguk rád. Mint oltalmazzunk, rejtegessünk, hogy a hajnalt megérjük véled? Hová hasaljunk itt az éjben? Pszt, csend, pszt csend, ne sírj, te lélek, némán lapítsunk, hogy a zsarnok fájdalmunkat ki ne nevesse. Hosszú az éj, de el fog múlni, hosszú az éj, de messze, messze valami láng, valami szikra új, vakmerő sugár-sereggel tört át s a mérges horizonton valami fénylik. Tán a reggel? 190