Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Tamás Lajos - Már csak őrzöm lábaid nyomát - Munkás

TAMÁS MÁR CSAK ÖRZÖM LÁBAID NYOMÁT Már csak őrzöm lábaid nyomát És betemetem fonnyadt, szomorú lombbal. Virág és tömjén nélkül gyászolok, Sötét kabátom nincs, se fekete nyakkendőm, Barátkozom másokkal és néha nevetek. Csak a lelkem olyan, mint az őszi pince, Ahová láthatatlan, nehéz hordókat gurítanak S fanyarul gőzölög belőlük A nyár összetört, aranyos kincse. MUNKÁS A tavasz aranyos rajt kerget az égen. A járda mentén áll Öklét zsebébe vágva, A nagy nyüzsgésben fekete szobor Bámulása. Yalamire gondol, sapkája alatt Árnyék van s keserű a szája széle. Cibálják őt betanult erők a Meredélyre. Figyel, tanul, haragszik, békül. Ahol kenyeret adnak, ott az útja. Az idő óráján kereket lendít Lomha súlya.